Erőssné: Zsolt a Himalájánál is föntebb van
Frissült: 2013.05.30. 12:38
Erőss Zsolt édesanyja a TV2 Mokka című műsorában beszélt arról, hogyan dolgozta fel fia eltűnését. Hiszi, hogy a hegymászó lelke tovább él.
"Hallottam nemrég egy vélekedést egy édesanyától, akinek évek óta tűnt el így az alpinista fia, és még mindig hazavárja. Természetesen azt szeretném üzenni minden ilyen édesanyának, hogy mi is hősök vagyunk, és a fiaink is, ők elsősorban. Mert ki kell tudni bírni, hogy ők eltűntek, de élnek mégis, csak nem velünk. Én hiszen azt, hogy nekünk örök életünk van, a lélek tovább él. Ezt üzenem Kiss Péter édesanyjának is" - mondta Erőssné Kovács Edit.
Erőss Zsolt édesanyja fia egy korábbi mondatát idézte a balesettel kapcsolatban: "Fogadjuk el anya a sorsnak a ránk mért dolgait, és nyugodjunk bele alázattal a sorsunkba".
Természetesen szóba kerültek a negatív vélemények is, ugyanis többen kritizálták az expedíciót Erőss felelőtlenségére és meggondolatlanságára hivatkozva.
A két magyar hegymászót hivatalosan múlt csütörtökön nyilvánították eltűntnek, miután a Kancsendzönga meghódítását követően, ereszkedés során nyomuk veszett, és több mint három napig nem adtak magukról életjelet, és a keresésükre indult serpák sem találták meg őket. A tragikus mászással kapcsolatban Carlos Soria, egy spanyol hegymászó szolgált érdekes információkkal, melyek szerint vakmerő volt Erőss Zsolt és Kiss Péter.
"Mindenkivel előfordul baleset. Volt, van, lesz minden sportban, nem csak az alpinista sportban. Ott vannak a ralisok, a dakarosok, mindenkivel előfordulnak balesetek, nem szabad azért megszólni senkit sem."
"Az a lélek, ami bennünk van és vezényel minket, néha súg. Nekem azt súgta, amikor a menyem telefonált kedden reggel 9 órakor "Jaj Istenem, jaj Istenem, jaj Istenem". Csak ez jött ki belőlem, több semmi, pedig nem volt még akkor baj. Mondta a menyem, hogy nincs semmi baj, lefelé jönnek, hát megvan a csúcs" - idézte fel a gyászoló édesanya azt a napot, amikor meghallotta az első baljós hírt.
A Story magazinnak nyilatkozva elmondta, nem tudja elképzelni az életet fia nélkül: "Fáj a lelkem, amikor arra gondolok, hogy Zsoltit nem láthatom többé. De amíg akad egy ember, aki abban reménykedik, hogy mégiscsak él a gyerekem, hát én odaállok mellé! Mindig ugyanazzal engedtem útjára, a Jóisten áldjon és segítsen meg! Mindenki imádkozik érted, és nagy szeretettel kísér utadon!”
Végül a TV2 stúdiójában elbúcsúzott fiától: "Zsolt én üzenem neked, tudom, hogy itt vagy. Az utolsó könyvedhez az volt írva, a Himalájánál is föntebb. Hát most vagy igazán a Himalájánál is föntebb..."
/szívszorító egy édesanyának a nyilatkozatot olvasni is, hát még átélni!!! Margit/
Mégis,
manapság elárasztotta a köznyelvet a panaszkodás: "olyan depressziós
vagyok"!
Tojás,
liszt, buborékos víz vagy tej. Ennél egyszerűbb nehezen lehet egy
alaprecept.
Utolsó hozzászólás