Hazánk 93000 km2-es területének 10%-át nemzeti parkok teszik ki. Ezeken az összefüggő vagy mozaikos elrendezésű parkövezeteken állami feladatként, szervezetten gondoskodnak természeti értékeink megóvásáról. Most induló cikksorozatunkban az első három hazánkban alapított, gyönyörű és hívogató nemzeti parkot mutatjuk be. A lassan, de biztosan beköszöntő jó időben ugyanis nem csak távoli, esetenként drága úti célok lebeghetnek a szemünk előtt - hazai  ökoturizmusra fel, fedezzük fel együtt Magyarországot!

Hortobágyi Nemzeti Park
A 40 éve, hazánkban elsőként alapított Hortobágyi Nemzeti Park 81 ezer hektáros területe az európai kontinens legnagyobb szikes pusztája, és Magyarország legtágasabb legelőterülete. Szikes mocsarainak és ötezer hektáros kiterjedésű halastórendszerének egyedi növény- és állatvilága fokozott védettséget élvez. A park 1999 óta a Világörökség része és teljes egészében bioszféra rezervátum.

A 20. század végén megfogalmazott ramsari egyezmény alapján - melynek célja a vízi élőhelyek megőrzése és az ehhez szükséges jogi, intézményi keretek megalapozása -  vízi élőhelyei nemzetközileg is védettek, a vízi madarak vadászata pedig egész évben tilos.

A pusztát középen átszelő Hortobágy folyó és az itt található több mint tíz halastó mellett három jelentős, észak-dél irányú vízfolyás uralja a térséget. A Tisza vizét szállítja a Nyugati és a Keleti főcsatorna a nemzeti park peremén. A terület magába foglalja a Hortobágyot és a Nagykunság jelentős részét, valamint olyan építészeti emlékeket, amelyek nagyban meghatározzák a vidék arculatát, karakterét: ilyen a Kilenclyukú híd, a több mint 300 éves Hortobágyi Csárda és a Pásztormúzeum.

Állat-, és azon belül is madárvilága végtelenül változatos, több mint 330 itt élő madárfajt tartanak számon. A terület nádtelepei például fajgazdag gémtelepeknek szolgálnak otthonul, de több ritka ragadozómadár; kékvércse, kerecsensólyom, parlagi sas, és a hazánkban először itt fészket rakó pusztai ölyv is szívesen fészkel itt.

A park két jellegzetes madárritkasággal, a kopár szikeseken fészkelő szikipacsirtával és a réteket kedvelő csíkosfejű nádiposzátával is büszkélkedhet. A kurgánok (a sztyeppei, különösen az indoiráni népek temetkezési helyei; a halomsír egyik fajtája, amikor egy fedett, de nem feltöltött gödörsír fölé emelnek halmot) halmain élnek ürgék, menyétek és hermelinek, fürjök, valamint itt él legnagyobb termetű madarunk, a túzok is.

Ez a sajátos földrajzi tájegység a mai napig őrzi az egyik jellemző ősfoglalkozást, az állattenyésztést és annak régi vonásait is. Sajnos azonban ez a napjainkban is legfontosabbnak számító hazai gazdasági ág már igencsak visszaszorult; az itteni ősi magyar szürkemarha gulyát, a rackanyájat, mangalicát, a magyar félvér lófajtákat, parlagi baromfifajtákat és pásztorkutyáinkat is elsősorban génmegőrzés céljából, valamint idegenforgalmi okok miatt tartják. A park területén az erdei sikló és az erdei fülesbagoly is előfordul.

Ha kedvet kaptatok a hortobágyi táj szépségeinek megismeréséhez, az alábbi linken megtaláljátok a legfontosabb információkat a park megközelíthetőségéről, nyitvatartásáról és bemutatóhelyeiről: http://hnp.nemzetipark.gov.hu/78-8365.php

Kiskunsági Nemzeti Park
A Kiskunsági Nemzeti Parkot két évvel a Hortobágyi után, 1975-ben alapították. A park mozaikus felépítésű területein különböző táj-és élőhelytípusok jelennek meg, ötvözve az alföldi gazdálkodás kultúrköréhez kapcsolódó természeti és néprajzi értékeket. Kiemelt értékkel bíró területei a Duna-völgyi szikes puszták és tavak, a Duna-Tisza közi homokhátság buckái és homokos pusztái, mocsarai, az Alsó-Tiszavidék holtágai és ártéri erdői, a  Bácska homokbuckái és dunavölgyi löszpartjai.

A 48000 hektáros összterülettel rendelkező parknak majdnem fele, 23000 hektárnyi területe 1979 óta bioszféra rezervátum, és a Hortobágyhoz hasonlóan hazánk második nemzeti parkja is rendelkezik Ramsari egyezmény hatálya alá tartozó védett területtel: a Felső-Kiskunsági tavakkal és a Kolon-tóval. Ma mindkét terület madárvonulások fontos állomáshelye: táplálkozó- és pihenőhelyként is funkcionál. 

Ami a legeket illeti, a területen számos kun gyökerű település található, valamint itt találjuk az ország legnagyobb szürkemarha-állományát és hazánk legnagyobb kiterjedésű szikes tórendszerében  is itt gyönyörködhetünk.

A fontos információkhoz ezen az oldalon juthattok hozzá: http://knp.nemzetipark.gov.hu/

Bükki Nemzeti Park
Az 1976-ban alapított Bükki Nemzeti Park országunk legnagyobb hegyvidéki, erdős nemzeti parkja, amely az Északi-középhegységben fekszik. 43000 hektáros, változatos területén 22000 állatfaj él, és igen gazdag növényvilággal is rendelkezik.

A park 95%-át erdő borítja: legelterjedtebbek a Cseres-tölgyesek, ezeket a magasabb vidékeken a gyertyánosok, majd kb. 600 méter felett a hegyvidéki bükkösök követik. A Nemzeti Park egyik legérdekesebb helyeként tartják számon az Őserdőt, melynek akár 50 méteres bükkfái 180-200 évesek. Területén több mint 100 éve tilos mindenféle erdőművelési tevékenység, sőt, néhány éve a turisták bántó léptei elől is  kerítéssel zárták el ezt az egyedülálló természeti kincset.

Állatvilágát tekintve fontos megemlíteni, hogy a hazánkban élő denevérfajok szinte mindegyike előfordult már a Bükkben, valamint egy ősemlős, a hiúz is több mint 10 éve állandó lakosnak számít itt. A Bükk legeldugottabb zugaiban élnek azok a jégkorszakot idéző állatok is, amelyek kiválóan alkalmazkodtak a mostoha körülményekhez, ilyen túlélő például az alpesi gőte és a kék meztelencsiga.

A terület nem csak természeti szempontból érdekes. Mivel ember már jóval az időszámítás kezdete előtt is élt a hegységben, a régészek a hegységben feltárt 853 közül több itteni barlangban találtak neandervölgyi  emberek tulajdonát képező eszközöket, és csontmaradványaikat.

A nemzeti parkról további információt a következő honlapon találtok: http://bnpi.hu/ 

A cikkhez tartozó galéria: