Egy festőművész befejezte azt a festményt, amelyen dolgozott. János Jelenéseinek könyvéből azt a jelenetet ábrázolta, amikor Krisztus így szól: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek” (3,20).
A festő kisfia megszólalt:
Egy dolgot nem jól festettél. Kívül az ajtón nincs kilincs. Hiszen így az Úr
Jézus nem is tud bemenni!
Csak akkor mehet be – magyarázta az apja –, ha belülről kinyitják az ajtót, és ha Őt behívják. Ezért hagytam el a külső kilincset.

 

 

Tudod mikor az ember tudja,
hogy valaki szereti, az jó.
Az, nagyon jó De a tudat, a tudás,
az, bizonytalan. Oda tódulnak
a megválaszolhatatlan kérdések.
Miért, meddig, mi lesz belőle, meddig fog tartani.
Most van de egyszer mindennek vége.
Mi lesz velem, mi lesz velem szeretet nélkül?
Ilyen, mikor az ember tudatosan szeret és tudja,
tudatosan szeretik. Hiába minden,
nincs felhőtlen boldogság. Az arc, mosolygó,
az agy, kételkedő, de van valami
a tudaton túl is, amit nem befolyásol semmi,
és senki.

Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,

mert az a szeretet.

Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! - nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá.

 

A tanulság:
Semmi sem történik az életben véletlenül! 
Sokszor szeretnénk az életben megszabadulni a keresztjeinktől!
De mindenre van egy kérdés "miért?" és "minek?"...
A jó Isten soha nem ad olyan terheket a vállunkra, amelyeket nem bírunk elviselni....

 

 

Les Buscaglia

Egy csokor virág...

Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal...

Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.
Ha elveken nyugszik, nem múlandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.

Türelem a második virágszál,
Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,
Bármi is menjen végbe a szívedben.
Vigyázz, hogy a szó, a könny ki ne essen,
S vihar ne zúgjon el családod felett,
Így gazdagabb lesz benned a szeretet.

Csokrod harmadik virága a hűség,
Amit megkíván tőled a föld s az ég.
Hű légy Istenhez és szent elveihez,
Hű légy férjedhez és gyermekeidhez,
Idegen arc soha ne ejtsen tőrbe,
S szívetek legyen mindig összekötve.

A negyedik virágszál a kedvesség,
Az arcod, ha olyan, mint a derült ég,
Ha bosszúság fellege el nem fedi,
S a gyűlölet soha torzzá nem teszi,
Meghódítja még az ellenségedet is,
Otthonodban nem lesz ború és tövis.

Az ötödik virágszál a szorgalom.
Nem jelenti, hogy nagy legyen a forgalom
A házban és minden csak terád várjon,
Míg az idegek összetörnek fájón.
A szorgalom az, ha végzed a munkád,
Mint csillag az útját, lassan, de folyvást.



Virágcsokromat átnyújtom neked,
S kívánom, a jó Isten legyen veled!
Illatozz otthon, vagy a zord idegenben
Mindig derülten, mindig kedvesebben,
Míg eljön Urunk, s bú válik örömre
S virágcsokrába beköt majd örökre..

 

 

 

 

Rosette Rekiro :

Én vagyok......




Én vagyok a kezdet, mi vak reményt adott,
én vagyok a végzet, kétséget nem hagyok.
Én vagyok a mosoly, mely arcodról nevet,
én vagyok a barát, ki mosolyodért szeret.
Én vagyok a por, mit rád fúj a szél,
és én vagyok a szél, mi porral fedni kél.
Én vagyok az árnyék, mi mögötted marad,
s hogy árnyékod lehessen - én vagyok a Nap.
Én vagyok az út, min tapos annyi láb,
s én vagyok a vándor, ki az útban jövőt lát.
Én vagyok a lábad, mivel földre lépsz,
s hogy legyen mivel írnod - én vagyok a kéz.
Én vagyok a munka, melyért kenyér jár,
én vagyok a kenyér, melyre koldus vár.
Én vagyok a víz, hajód én viszem,
én vagyok a part, s sziget a vízen.
Én vagyok az író, ki érted álmodik,
s én vagyok az álom, mi enyhet adhat itt.
Én vagyok a papír, lelked vésd belém,
én vagyok a toll, kezed nyúl felém.
Én vagyok a Testőr, ki őriz, hogyha lépsz,
barátod vagyok és látom azt, ha félsz.
Én vagyok a rettegés, mely foglyának nevez,
én vagyok a szíved, mi szabaddá tesz.
Én vagyok a sziklafok, árban menedék,
én vagyok a víztömeg, mely sorra gátat tép.
Én vagyok a sasmadár, ki föntről néz le rád,
s én vagyok a hasadék, min átlép a láb.
Én vagyok az indulat, mely célhoz vihet,
s az én célom az, hogy célod legyek.
Én vagyok a puskacső, halált én adok,
és hogy láthass még egyszer - az élet én vagyok.
Én vagyok a vad világ, mi álom-árba űz,
álmokért égő titán, én vagyok a Tűz.
Én vagyok hát a siker, mely érted ragyog,
én vagyok a mindenség, békét én adok.
Írnék még, de nem lehet,
így voltam én és majd leszek,
de egy biztos: mi megmarad,
minden kincsem csak Te vagy!

---

Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel,
egyszer fölébredsz és aztán sokáig
nem bírsz aludni. Nézed a szobádat
ott a sötétben. Lassan eltűnődöl
ezen-azon. Fekszel, nyitott szemekkel,
mint majd a sírban. Ez a forduló az,
mikor az életed új útra tér.
Csodálkozol, hogy föld és csillagok közt
éltél. Eszedbe jut egy semmiség is.
Babrálsz vele. Megunod és elejted.
Olykor egy-egy zajt hallasz künn az utcán.
Minden zajról tudod, hogy mit jelent.
Még bús se vagy.

 


Ha kávé nélkül tudod kezdeni a napot.
Ha pirulák nélkül tudsz beindulni.
Ha mindig tudsz vidám lenni, figyelmen kívül hagyva fájdalmaidat.
He meg tudod állni, hogy ne untass másokat gondjaiddal.
Ha tudod enni ugyanazt az ételt minden nap és hálás tudsz lenni érte.
Ha meg tudod érteni, hogy szeretteid néha nagyon elfoglaltak és nem jut idejük rád.
Ha el tudod fogadni a kritikát és hibáztatást neheztelés nélkül.
Ha figyelmen kívül tudod hagyni egy barát tudatlanságát és soha sem helyesbíted.

Gombár Mariann gombarmariann

A koldus
By Teri Petz
Utcasarkon egy szegény vak ember
félkarjával némán kéreget;
így szedi össze reggeltől estig
a jó szívvel szánt filléreket.

Peti aki első osztályos csak,
a koldust már régen figyeli,
szeretne Ő is pár fillért adni
de pénzecskéje még nincs neki.

Mégis benyúl apró táskájába
- izgatottan keres valamit -
s könyvek, füzet és tolltartó mellől
kiveszi a friss tízórait.
és e szavakkal a koldusnak adja:
-Bácsi, nekem nincs egyebem,
de nézd, én szívesen Neked adom
tízórai vajas-kenyerem!

A "virágnyelv" kezdetben Keleten volt népszerű, ahol a megfelelő virágot ajándékba küldve vagy a hajukba, ruhájukba tűzve üzentek egymásnak a szerelmesek.

Fehér rózsa
Ha kedvesünk úgy érzi, valamit eltitkolunk előle vagy valamiért bizalmatlanná válik, a fehér rózsával ártatlanságunkat bizonyíthatjuk , s azt, hogy megérdemeljük szerelmét.



Jácint
Bár a különböző színű, illetve virágzatú jácintok több üzenetet is hordoztak, leginkább akkor küldjük távol lévő kedvesünknek, ha szeretnénk a tudtára adni, milyen nagyon hiányzik.



Liliom
A sárga liliom akkor illeti meg kedvesünket, ha kissé kacérnak tartjuk, de azt is a tudtára szeretnénk adni, hogy nagy a boldogság, ha vele lehetünk.