Édesapámra emlékezve...
Asszony lesz a lányból, a bimbóból rózsa,
Sok-sok édes percből, sok-sok boldog óra,
Órákból a napok, a napokból évek,
Fekete fürtökből lassan hófehér lesz,
Lassan hófehér lesz.
Meg nem állíthatjuk az idő múlását,
Késő őszidőben virág hervadását,
De jöhet a tél is, a csillag lehullhat,
De a mi szerelmünk soha el nem múlhat,
Soha el nem múlhat.
De jöhet a tél is a csillag lehullhat,
Csak a mi szerelmünk soha el nem múlhat,
Soha el nem múlhat.
Valamikor néked vittem minden nyíló orgonavirágot.
Két szemedből rám ragyogni láttam én a fényes mennyországot.
Kacagott a napsugár is, bimbó nyílott minden rózsaágon,
Amikor a csókod égett, szerelmesen először a számon.
Valamikor a boldogság a szívünkben rakott egy kis fészket.
Azt hittem, hogy a hűséged, a szerelmed tiszta lánggal égett.
Te ígértél boldogságot, te mondtad, hogy soha el nem válunk.
Alig hullott le a rózsa, te is, én is, más utakon járunk.
.-.-...--.-.-.-.-.-.-.-.-.-..-...-..--.-.-.-.----..-.-..-.---.-..-.-.-.-.-.-.-
vers 1:
Van nékem sok finom ruhám,
van sok szép francia babám,
van sok kis mackóm, cicám,
játékom százfelé hever,
pajtásom van nekem ezer,
egy van csak egy : az anyám.
refrén:
Nincs senki olyan jó, nincs senki olyan szép,
nincs senki olyan , mint az én anyám,
ő fogja a kezem, ő tart, ha elesem,
ő mindenem, hisz ő az én anyám.
Ha más valaki bánt, ő sír és megölel,
ó, Istenem, csak ő ne hagyjon el ...
Nincs senki olyan jó, nincs senki olyan szép,
nincs senki olyan, mint az én anyám.
vers 2:
Jönnek hozzám idegenek,
nénik és bácsik, akiket
meg tudnék csókolni én.
Mégis rám bárki ha nevet,
nincs ajkán annyi szeretet,
mint az anyácskám szemén.
refrén:
Nincs senki olyan jó ... stb.
Kommentáld!