Szeretettel köszöntelek a Szépkorúak Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb. Építds, szépítsd ömnagunk és mások örömére, hívd meg ismerőseidet is. Margó
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szépkorúak Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szépkorúak Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb. Építds, szépítsd ömnagunk és mások örömére, hívd meg ismerőseidet is. Margó
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szépkorúak Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szépkorúak Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb. Építds, szépítsd ömnagunk és mások örömére, hívd meg ismerőseidet is. Margó
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szépkorúak Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szépkorúak Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb. Építds, szépítsd ömnagunk és mások örömére, hívd meg ismerőseidet is. Margó
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szépkorúak Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Nagyapacsillaga..
Korán jött
az őszi alkonyat. Mire nagyapa kifogta
kocsija
elől a lovakat és lecsutakolva az istállóba
vezette
őket, szinte teljesen sötét lett. Unokája, Ferkó,
már
ott türelmetlenkedett az istálló ajtajában. Szép csillagos este volt.
Ilyenkor
mindig csillaglesre indult nagyapa és
unokája.
Különös örömet jelentett számukra a csillagok nézése.
- Mondd csak, nagyapa, tényleg igaz, amit a múltkor mondtál: minden
embernek van
külön, saját csillaga?
- De még mennyire - válaszolt hamiskás mosollyal nagyapa -, ám csak
annak a csillaga
ragyog oly fényesen ott fenn az égen, aki itt a földön is sugárzó életet
élt,
és fényt árasztott maga körül.
- Fényt árasztani ? Úgy mint a
szentjánosbogarak ? -
csodálkozott az unoka.
- Nem egészen. Az ember tettei által válhat
sugárzóvá,
azzal, hogy másokat is hasonló cselekedetekre ösztönöz. Tudod, Ferkó, csillagnak lenni az Isten egén, ez a legnagyszerubb dolog ezen a teremtett világon. A
csillagok
nappal magukba szívják a nap fényét, melegét, hogy aztán éjszaka kicsiny
mécsesekként
mindet a földre szórják.
Tulajdonképpen nekünk, embereknek is hasonló a dolgunk: Isten fényét
felragyogtatni
földi életünk során.
Míg nagyapa beszélt, tekintete izzott; mint a parázs, mintha két fénylő
csillag
ült volna szemében. Aztán hirtelen elhallgatott - most egész másra
gondolt-,
megfogta unokája kezét és csendesen csak ennyit mondott:
- Gyere, induljunk, hideg már az este.
Már jó ideje egyre rövidebbek lettek ezek az esti séták. Valahányszor Ferkó ezt megjegyezte, a válasz mindig így hangzott:
- Hiába, egyre fáradtabbak a lovak, már nem úgy húzzák a
kocsit, mint régen.
Egyszer aztán nagyapa szokatlanul korán jött haza. Még a lovak
csutakolása is
elmaradt, pedig. erre Ferkó
emlékezete óta nem volt példa. Az alkony nagyapát már az ágyban találta.
Arca
lázban égett, szemei fényesen ragyogtak. Hamarosan megérkezett az orvos
is, ot követte a tisztelendő úr. Nagyanya
gyertyát gyújtott,
mindenki csendben suttogott.
Amikor a tisztelendő úr is elment, Ferkó
észrevétlenül besurrant a szobába és az ágy szélére telepedett.
- Nagyapa, mi lesz a csillagokkal?
- Én már csak egy karnyújtásnyira vagyok tőlük. De hadd
lám, tudod-e még, hogy mi a csillag dolga ? - kérdezte suttogó hangon
nagyapa.
- Hogy magába szívja a nap fényét és éjszaka a földre
szórja.
- És az emberé?
- Hogy Isten szeretetét szívja magába, és mint égen a csillag, itt a
földön mások
felé sugározza.
- Úgy van. Látom, jól megtanultad. Ne feledd sohasem! Minden ember Isten
csillaga.
Úgy élj itt a földön, hogy egyszer majd az örökkévalóság egén ragyoghass
-
hangzott nagyapa utolsó tanítása a csillagokról.
Azzal lehunyta szemét és elaludt. Hajnalban már nem kelt fel, hogy friss
abrakot
tegyen lovai elé, s közben megbámulja a csillagokat. Csak aludt, aludt...végtelen álomba merülten; csendben, békén,
csillagmosollyal az arcán.
Ferkó szívén átsuhant a keserű fájdalom.
Hosszú
hetekig nem találta helyét. De aztán újra eszébe jutottak a csillagok és
nagyapa szavai. Most már az ő csillaga is ott fenn ragyog, a földről égi
pályára lépve.
Felnézett a csillagos égboltra. Néhány pillanatig kétségbeesetten
keresgélt, már-már
sírásra görbülő szájjal. Egyszer csak meglelte, amit keresett.
Rátalált nagyapa csillagára, közvetlenül a Göncölszekér felett: ott ült a
bakon,
ostorral kezében...
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
Milyen baktériumokat kerüljünk el?
Menni kell tovább..
Mindenki aki már elég régóta fiatal...
Az idő és a felejtés.