| Egy idő után
megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás
között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a
társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét,
és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott
szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek
kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... Egy idő után kitapasztalod,
hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... Műveld hát saját
kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot
hozzon neked... |
| |
|
_
_
Mindenki őrülten vágtat az álmai nyomában. Kinyújtják a kezüket, hogy
elérjenek valami láthatatlant, még ha nem is voltak céljaik vagy...
vagy, ha rájöttek, hogy nem érhetik el őket, akkor sem adták fel, hanem
küzdöttek tovább. De mindeközben én mégis mit csináltam? A távolból
figyeltem és még a kezemet sem nyújtottam ki. Annyira féltem attól, mi
történhet, hogy még csak meg se mertem mozdulni. Ehelyett csupán
irigykedve néztem, hogy találják meg mindannyian az útjukat. Azzal
takaróztam, hogy más vagyok, mint ők, pedig csak féltem, hogy fájhat.
Döntéseink mutatják meg, kik vagyunk. Amennyiben ez a mutató csalóka
lenne, döntéseinkhez való viszonyunk árulkodik rólunk. Aki saját
döntései mellett képtelen kiállni, életét vesztegeti el, álmait szórja a
szélbe.
A "végzetes" csak egy kihívás. Az "életveszélyes" miatt kelünk ki
reggelente az ágyból. Nem könnyen ijesztenek meg minket, nem hátrálunk
meg, nem táncolunk vissza, és semmiképp sem adjuk fel, legalábbis a
munkában nem. Hogy végezhessük a munkánkat, hinnünk kell benne, hogy a
kudarc nem lehetséges, hogy nem számít, milyen beteg a páciens, van
számukra remény. De amikor a valóság befurakodik a remény világába és
végül megadjuk magunkat az igazságnak, az csak azt jelenti, hogy
elvesztettük aznap a csatát, nem a holnap háborúját. Itt van a
feladással kapcsolatos dolog. Ha egyszer megteszed, ha tényleg beadod a
derekad, el fogod felejteni, hogy miért is kezdtél el harcolni.
Kapcsolódó cikkek:
Szeretet serlege
Kövek_régi de jó
VICC ÉS A MOSOLY
Megállapítások 2 …