• Frissült: 2013.07.27. 14:42

• 2 komment
• 
  

  Az első világháború előestéjén senki nem gondolta volna, hogy 15 millió ember halálát követelő négy évnyi vérontás következik, amely romba dönti Európát és átalakítja a világot.

Miután 1914. június 28-án Szarajevóban Gavrilo Princip szerb diák meggyilkolta Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörököst, a Monarchia koronatanácsában már a Szerbiának küldött hadüzenet kérdése volt a központi téma. Ezt egyetlen ellenszavazat, gróf Tisza István magyar miniszterelnök tiltakozása mellett a megjelent vezetők szinte mindannyian támogatták.

A hadüzenet nyilvánvalóan egy általános háború kockázatával fenyegetett, hiszen Oroszország nyíltan támogatta Szerbiát, a keleti nagyhatalom mellett pedig ott állt az antant: Nagy-Britannia és Franciaország - idézi a Rubicon.hu.

Németországban úgy vélték, a háború elkerülhetetlen, és minden jel arra mutatott, a hármas szövetség hamarosan elveszíti fölényét az antanttal szemben. A vezérkari főnököknek a Blitzkrieg – vagyis a villámháború – ötletével sikerült meggyőzniük II. Vilmos német császárt. Gyors és eredményes franciaországi és szerbiai villámháborút terveztek, amelyet az Oroszország elleni együttes támadás követett volna.

A Monarchiának ebben a háborúban a szerbiai fronton kellett volna győznie, majd feltartania a – lassúnak vélt – orosz mozgósítást. Ezalatt a franciákat a németek békekötésre kényszerítették volna, és együttes támadást indítottak volna II. Miklós cár birodalma ellen. Ferenc József és Vilmos vezérkara gyors, mindössze néhány hónapos küzdelmet jósolt. Azidős német uralkodó kijelentette: Mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim itthon lesznek!"

Ferenc Józyef és Tisza István (forrás: wikipedia.hu)

A Magyarországot képviselő Tisza István volt talán az egyetlen befolyásos politikus, aki ellenezte a hadüzenetet, mert tisztában volt vele, hazánk számára ebből semmiféle előny nem származhat. A győzelemmel ugyanis a Monarchia területe és ezzel együtt lakossága is gyarapodna, ami csökkentené a magyarság arányát és ezzel befolyását is. A vereség pedig minden bizonnyal feldarabolná Magyarországot. Reálisan gondolkodott, mint azt Trianon hamarosan be is bizonyította.

Tisza, miután sikertelenül próbálta megóvni a békét, július hónapban már csak arra törekedett, hogy megakadályozza az általános háború kirobbanását. Illetve megpróbálta rábírni a császárt, egy deklaráció kiadására, miszerint a Monarchiának nincsenek támadó szándékai. A magyar kormányfő végül nem járt sikerrel. Ferenc József egy Szerbia szuverenitását mélyen sértő, ezért I. Péter számára elfogadhatatlan ultimátumot küldött Belgrádba. Célja azonban ekkor már a háború kiprovokálása volt.

Oroszországgal a háttérben a kis Szerbia erősnek érezte magát, és visszautasította Bécs követeléseit. Pár nap tétovázás után pedig, 1914. július 28-án Ferenc József végül elküldte a birodalma számára végzetesnek bizonyuló hadüzenetet.

További részleteket a hadüzenetről és a háborúról ide kattintva olvashat a Rubicon.hu-n.

Zengtek a harangok, üvöltöttek a szirénák, bezártak a boltok és az iskolák, tíz percre leállt az élet. Magyarország gyászolt 1920. június 4-én.

Az első világháborút lezáró béketárgyalásokra érkezve a magyar delegáció nem kergetett ábrándokat. A határokat már meghúzták, őket csak formai okokból hívták a tárgyalóasztalhoz. Ahogy a magyar küldöttség vezetője, Apponyi Albert gróf fogalmazott: az ország előtt csak az a kérdés áll, öngyilkos legyen-e, nehogy megöljék. Valóban úgy tűnt, hogy amit az ázsiai hordáknak évszázadokon keresztül nem sikerült fegyverrel elérniük, azt most a „civilizált" nyugat egyetlen tollvonással véghez viszi.

Fotó: MTI/Simó Endre

Az aláírás napján, 1920. június 4-én Magyarország gyászba borult. Itthon úgy tudták, délelőtt 10 órakor kerül pecsét a dokumentumra, ezért ekkor országszerte megkondultak a harangok, megszólaltak a gyárak szirénái. Az élet megállt tíz percre. Bezártak az iskolák és az üzletek, leállt a közlekedés. Az újságok gyászkerettel jelentek meg, százezrek vonultak az utcákra. Az emberek az utcán összeölelkeztek, bátorították egymást.

A dokumentumot valójában 16 óra 30 perckor írta alá a Versilles-i Nagy-Trianon palotában Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ. A történészek egyetértenek abban, hogy Trianon példátlanul és indokolatlanul szigorúan bánt a magyarokkal. A pillanatnyi nagyhatalmi érdek találkozott a szomszéd országok gátlástalan törekvéseivel egy számunkra meglehetősen szerencsétlen pillanatban.

Magyarország Horvátország nélkül számított 282 ezer négyzetkilométeres területe 93 ezerre zsugorodott, lakossága 18 millió főről alig nyolcmillióra apadt. Több mint hárommillió magyar került a szomszédos országok fennhatósága alá, pedig többségük az új határok mentén, vagy távolabb, de egy tömbben élt.