A legfontosabb tények a tüdőrákról

A tüdőrák (hörgőrák) a tüdő hámeredetű, rosszindulatú daganatát értjük, szinte mindig a légzőrendszer hámszöveteiből ered. A férfiak rákos halálozásában az első a nőknél a második helyet foglalja el.
A hörgőrákos esetek számának sajnos még mindig tartó növekedése egyértelműen a dohányzással függ össze. Magyarországon évente mintegy 6000 új megbetegedést tartanak nyilván.

A betegség lefolyása
A betegség kialakulása rendszerint a tüdőbe jutó szennyezett levegővel - ez leggyakrabban sajnos a közönséges dohányfüst - bekerült káros, rákkeltő anyagoknak köszönhető. A tüdő hörgőrendszere egy egyre több és kisebb keresztmetszetű ágra bomló csőrendszer, mely végül a mintegy 300 millió léghólyagocskában (alveolusokban) végződik. A légcsere ezek összesen mintegy focipályányi felületén zajlik. A tüdő hámját a benne lévő mirigyek által termelt váladék nedvesen és tisztán tartja, a nyálkahártya csillószőrei a légutak bejárata felé tessékelik a szennyeződés szemcséit. Ezt az öntisztító rendszert, a csillós hámot a fokozott terhelés elpusztítja, illetve kóros változások mutatkoznak meg rajta. Az állandó szennyezés olyan inger, ami a nyáktermelő sejteket túlműködésre készteti, emiatt lép föl légcsőhurut. A tisztítóhatás kiesését a tüdő köhögéssel igyekszik ellensúlyozni, amiben mechanikai sérülést, szakadást szenvedhetnek a léghólyagok, így ráadásul a légzőfelület is csökken.
Miután a tüdő tisztítómechanizmusai nem tudnak megfelelően működni, ez erősíti azokat a folyamatokat, amelyek a hosszan ott időző káros anyagok indítanak el: a nyálkahártyasejtek magjához kötődve megváltoztatják az azokban lévő örökítő anyag szerkezetét. A nyálkahártya-sejtek 7 naponként reprodukálódnak, így a rosszindulatúan elfajult sejtek igencsak gyors szaporodásnak indulhatnak.
A betegség okai és kockázati tényezői
animáció

Tüdőrák

Az elsőszámú főbűnös nyilvánvalóan a dohányzás és a dohányfüsttel a tüdőbe jutó rákkeltő anyagok. A férfiak tüdőrákjának 85 %-át, a nők tüdőrákjának 75 %-át bizonyíthatóan a cigaretta okozza.
Bizonyos ásványok, vegyszerek tartós belégzése szintén okozhatja a betegséget, de messze nem olyan gyakorisággal, mint a dohányzás. A vegyi anyagokkal összefüggésben kialakuló tüdőrák rendszerint foglalkozási ártalom nyomán jelentkezik.
A tüdőrák szempontjából veszélyes, belélegezhető anyagok például az azbeszt -, amely egyébként a nem dohányzóknál gyakrabban okoz mellhártyadaganatot, mint tüdőrákot -, a nikkel, a króm, a széngáz, a mustárgáz, az arzén, a vinil-klorid, hogy csak a legáltalánosabbakat említsük. A radon gáz is bizonyítottan rákkeltő hatású, ezzel az uránfeldolgozásban dolgozók kerülhetnek kapcsolatba.
Természetesen genetikai tényezők is szerepet játszanak, amelyek hajlamosíthatnak a rákra, és ugyancsak emiatt kerülhetik el a tüdőrákot olyanok is, akik pedig szintén módszeresen pusztítják tüdejüket.
A légszennyezés tüdőrákot okozó hatása nem bizonyítható egyértelműen, ezért szakmailag is vitatott.
A nem dohányzók között a tüdőrák előfordulási aránya rendkívül ritka. Az ilyen esetekben előfordul, hogy a más szervben kialakult, primer daganatot nem lehet beazonosítani, csak annak tüdőáttétjét, ezért a tüdő daganatát tüdőráknak tartják.
Eltérő betegség, eltérő gyógyulási esélyek
A tüdőrákok hozzávetőlegesen két nagy csoportba sorolhatók: a kissejtes és nem kissejtes tüdőrákok csoportjába.
A kissejtes tüdőrákokat mikroszkóposan megfigyelhető szövettani képük alapján nevezik így. Ide tartozik a tüdőrákok kisebbik hányada, mintegy 20%-a.
A nem kissejtes csoport tovább osztható. A laphámrák jellegzetesen a nagyhörgők rákja, főként a férfiaknál fordul elő. Lassan növekvő, inkább helyben növekvő daganatot képez, így általában műtéti úton eltávolítható.
A mirigyrák - amint neve is sugallja - a nyáktermelő mirigyekből alakul ki, egyes típusai a tüdő alveolusaiból is eredhetnek. Elsősorban a kishörgőkben és a tüdőszövetben keletkezik. Ez a leggyakrabban és inkább nőknél előforduló tüdőrák-fajta. Kiszámíthatatlan, hogy mennyire marad lokálisan növekvő, illetve képez áttétet, ebben nyilván szerephez jut az immunrendszer védekezőképessége és számos más faktor. Kifejlődése a dohányzással nem mutat olyan szoros kapcsolatot, ezért is jellemző inkább a nőknél, akik bár sajnos egyre nagyobb arányban, de még mindig kevesebbet dohányoznak, mint a férfiak.
A nagysejtes rák az esetek 6-7 %-ában azonosítható be, a kis hörgőkben keletkező fajta. Szövettanilag nagy, világos sejtek jellemzik.
Diagnózis
A tüdőpanaszokkal orvoshoz forduló vagy tüdőszűrésen kiszűrt betegnek először néhány kötelező kérdést tesznek fel a dohányzási szokásokat illetően. Néhány kérdés pedig azt hivatott tisztázni, mekkora a szervezet fizikai teljesítőképessége, a tüdő kapacitása.
A kivizsgálás ezután átnézeti és oldalirányú tüdő-röntgenfelvétellel kezdődik.
A nagyon jó diagnosztikus eredményt adó röntgent egészíti ki a CT, amelynek segítségével a daganat pontos helye és a környező szövetekkel való kapcsolata is meghatározható; így például látszik, ha a mellüreg nyirokcsomói is érintettek.
A hörgőtükrözés (bronchoscopia), melynek során egy 6-8 mm átmérőjű eszközt juttatnak be a tüdőbe, a kötelezően elvégzendő vizsgálatok közé tartozik. Célja az elváltozás pontos helyének meghatározása, és ettől függően szövetminta vétele.
E vizsgálatok alapján lehet eldönteni azt is, hogy operálható-e a beteg, illetve milyen kiterjedésű műtétre van szükség.
További lehetőségek a CT vagy mágneses rezonancia (MR) segítségével végzett tűbiopszia.
A légzésfunkció vizsgálata a beteg teherbíró képességét jellemző kiegészítő mérés. Az izotóp-vizsgálat célja az esetleges távoli áttétek kizárása, és meghatározzák, hogy a tüdőlebenyeknek mennyire tudnak résztvenni a légcserében. Az ultrahangos vizsgálattal az esetleges áttétképződést vizsgálják. A tüdőrák viszonylag gyakran adhat agyi áttétet, melynek kivizsgálásához agyi CT vagy MR vizsgálatra kerül sor.
A PET-vizsgálat (pozitron emissziós tomográfia) szintén ígéretes módszer a diagnosztikában.
Kezelés
A kezelés megválasztása a tüdőrák típusának ismeretében történik. A kissejtes tüdőrák típusainál a legeredményesebb és az első helyen említendő a sebészi kezelés, amely nem a csoporton belüli szövettani típustól, hanem a daganat stádiumától függ. A gyógyszeres kezelés és a sugárkezelés ebben a csoportban csak másodlagos jelentőségű.
A betegség súlyossága szerint minden tüdőrákot hat stádiumba sorolhatunk. A hat stádiumon túl van még klinikai, sebészi és kórszövettani stádium is. Az első három stádium biztosan operálható, a negyedikben csak az esetek egy részében lehetséges a műtéti kezelés. Az ötödik és hatodik stádiumban csak a nem sebészi kezelésnek van helye. Bizonyos esetekben a beteg általános állapota, kora és társbetegségei nem teszik lehetővé a műtétet.
Ilyen körülmények a tüdőben és mellhártyán észlelt daganatszóródás, a daganat más mellkasi szervekkel meglévő kapcsolódósa, távoli nyirokcsomók vagy más szervek áttétje, daganatoldali gége- vagy rekeszbénulás.
Egyetlen agyi-, mellékvese-, azonos oldali vagy ellenoldali tüdő-, májáttét ma már nem jelenti a műtét teljes elvetését.
A műtét kevés kivételtől eltekintve azt jelenti, hogy csonkolják az érintett lebenyt, kettő lebenyt vagy a fél tüdőt. A kivett, beteg tüdőrész szövettani vizsgálatának eredménye befolyásolja a beteg további kezelését, amely lehet besugárzás, gyógyszeres kezelés vagy ezek kombinációja. A nem kissejtes csoportban általában a sebészeti kezelésen van a hangsúly.
A kissejtes tüdőrák kezelése
Viselkedése és kezelése szempontjából ez a tüdőrákfajta önálló, és műtéttel sajnos rosszul kezelhető betegségnek tekintendő, jobban reagál egyéb rákterápiákra. Általában a gyógyszeres kezelés mellett döntenek, amely sugárkezeléssel, esetleg műtéttel egészül ki.
Jellemzője még, hogy viszonylag gyorsan szóródik, ad áttéteket.

További információkért kattintson a http://www.tudorak.hu weboldalra.
Szerző: Forrás: Megjelent:
Máriáss Márta HáziPatika.com 2011. május 20.