Hetvenhét éves korában, hosszan tartó betegség után pénteken elhunyt Garas Dezső Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze, a Nemzeti Színház társulatának tagja. A család és Nemzeti Színház ezt ma tudatta a teátrum honlapján.

Garas Dezsőt a Nemzeti Színház saját halottjának tekinti. Búcsúztatásáról később történik intézkedés.

A Nemzeti Színház igazgatója, Alföldi Róbert, akit mélyen érintett Garas Dezső halálhíre, az MTI megkeresésére nem kívánt nyilatkozni. Garas Dezső egyébként egyike volt annak a 31 színésznek, aki márciusban az ellen tiltakozott, hogy a Nemzeti Színház ügyeibe beleszóljon a politika. A legendás színész emberi kiállását jellemezte az is, hogy 2007-ben - a Karinthy-gyűrű megalapítása óta először – nem volt hajlandó átvenni az elismerést.

Bodrogi: őrületesen hiányzik

Alkotótársa, Garas Dezső halálával saját életének egy részét is elveszettnek érzi Maár Gyula filmrendező. "Szörnyű, hogy ezekre a dolgokra, annyira elkoptatott kifejezések vannak - "örökre megőrizzük emlékedet", "hiányozni fogsz" - ezek képtelenek kifejezni azt a valódi állapotot, amit egy ilyen esemény okoz. Egyszerűen az ember életének egy része pusztul el" - mondta Maár. Felidézte, hogy sokat dolgoztak együtt Garas Dezsővel. Két olyan közös munkájuk is volt - a Malom a pokolban (1987), és a Hoppá (1993) című film -, amelyért a színész a filmszemlén megkapta az év legjobb alakításáért járó díjat.

"Azt elmondani, hogy szakmailag mit tartok róla? Az evidens" - fogalmazott a filmrendező az MTI-nek, hozzátéve, hogy nem volt mindig könnyű együtt dolgozni, hiszen a másik embert minden rezdületében nem lehet követni, így voltak köztük ellentétek is bizonyos dolgokban. "Azok persze ma nevetségesek, semmivé válnak" - jegyezte meg Maár Gyula.

"Garas Dezső december végén lépett utoljára színpadra a Jó estét nyár, jó estét szerelem című darabban, a Nemzeti Színházban" - idézte fel Törőcsik Mari, akivel a művész pályája során gyakran játszott együtt, és akihez szoros barátság fűzte. "Az ő elmenetele nekem olyan fájó pont, hogy nem tudok úgy beszélni róla, mint bármely, különben nagyon szeretett kollégámról" - mondta Törőcsik Mari, hozzátéve: Garas Dezső jó barátja volt, először vele lépett a Nemzeti Színház színpadára. "Úgy volt, hogy nem lép föl többet, de én megkértem, hogy jöjjön be a kedvemért. A Jó estét nyár, jó estét szerelemben velem játszott utoljára" - emlékezett a színésznő.

Garas Dezső az ország egyik legjobb színésze volt - mondta az elhunyt művészre emlékezve Bodrogi Gyula, a Nemzet Színésze. Garas Dezső a főiskolán egy évvel felette járt, s onnantól kezdve figyelték egymás pályáját - tette hozzá. "Azt hiszem, az ország egyik legjobb színésze volt" - fogalmazott Bodrogi Gyula, aki szerint Garas Dezsőnek nem volt olyan szerepe, amire akár csak egy percig is, azt lehetett volna mondani, hogy nem neki való.

Szavai szerint Garas Dezső csodálatos színész, és nagyon határozott, nagyon egyenes, tiszta ember volt. Bodrogi Gyula az MTI-nek adott telefonos nyilatkozatának végén azt mondta, elhunyt pályatársa "őrületesen hiányzik" neki.

Elsőre felvették

Garas Dezső gyermekkorát és ifjúságát a főváros hetedik és nyolcadik kerületében töltötte. A vasesztergályos tanonciskolában csatlakozott a Színművészeti Főiskola végzős, rendező szakos hallgatói által szervezett színjátszó csoporthoz. Élvezte a szereplést, ekkor gondolt először arra, hogy a színi pályára lép. A legenda szerint végül fogadásból lett színész: barátainak heccből azt mondta, fogadjunk, hogy engem a főiskolára is felvesznek. Jelentkezett, s az első nekifutásra felvették, 1953-ban.

Törőcsik Marival Arbuzov: Kései találkozás című színművének egyik jelenetében 2003-ból - Fotó: MTI

Friss diplomás színészként 1957-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1965-ben lett a Madách Színház tagja, az ott töltött tíz év alatt számos nagy siker részese volt, kiváló előadásokban lehetett partnere Kiss Manyinak, Pécsi Sándornak, Márkus Lászlónak, Domján Editnek. 1975-ben egyik pillanatról a másikra lett szabadúszó, egy év múltán pedig a Mafilm színészgárdájának tagja. 1990 és 1992 között a Szolnoki Szigligeti Színházban játszott, 1993 és 1995 között a Művész Színház tagja volt, majd szabadfoglalkozású színművészként dolgozott. 2003-tól a Vígszínház, 2004-től a Nemzeti Színház tagja. Színházában legutóbb a Úri muri, valamint a Jó estét nyár, jó estét szerelem című darabban játszott, ez utóbbiban néhány nappal karácsony előtt lépett utoljára színpadra.

"Kell egy csapat"

Csaknem fél évszázad alatt megszámlálhatatlanul sok szerepet játszott el. Fontosabb alakításai színpadon: Lucifer (Madách: Az ember tragédiája), Peachum (Brecht: Háromgarasos opera), Sosias (Kleist: Amphitryon), II. Henrik (Goldman: Az oroszlán télen), Shylock (Shakespeare: A velencei kalmár), Voland (Bulgakov: A mester és Margarita).

Filmes pályafutása 1954-ben az azóta legendává vált Liliomfival kezdődött, amelyben az ifjú Schnapsot alakította ellenállhatatlanul. A legenda folytatódott: Két félidő a pokolban (1961), Krebsz, az Isten (1969), majd 1973-ban a megszállott Minarik Ede gőzmosodás (Régi idők focija), akinek "Kell egy csapat" mondásából szállóige lett. Országos siker volt az Abigél című négyrészes tévéfilmsorozat (1976), amelyben König tanár urat alakította.

Díszpolgár lett

Drámákban, és vígjátékokban, súlyos veretű, nehéz szerepekben csakúgy, mint könnyed vagy groteszk komédiákban kiváló alakítást nyújtott. 1963-ban és 1965-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1978-ban érdemes művész, 1983-ban kiváló művész lett, a Kossuth-díjat 1988-ban kapta meg. A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének kitüntetettje lett 1995-ben, 2000 augusztusában a Nemzet Színésze kitüntető cím első tizenkét tulajdonosának egyike volt, 2004-ben kapta meg a Budapest díszpolgára címet.

A Kossuth-díjas színművészt január 11-én 14 óra 30 perckor búcsúztatják a Farkasréti temető Makovecz-termében - tudatta a színész családja, a Nemzeti Színház és a Nemzeti Erőforrás Minisztérium.

Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt

A Nemzeti Színház társulatának tagja 77 éves korában, hosszan tartó betegség után hunyt el december 30-án, pénteken.