Októberben van néhány nap, amely majdnem
tökéletes. Az ég kifeszül a fejünk fölött, tiszta kék, olyan mély és
makulátlan, hogy minden megszépül tőle. Az országút mentén vörös, arany,
rozsdabarna, bordó és narancsszínben játszanak a fák. Minden szín
neonfénnyel ragyog, lüktet a nehéz, aranyló napfényben.
Laurell Kaye Hamilton
ALKONY FELELETE.Lemegy a nap... Sugarai még végig siklanak
Rajtam, amint a selymes füveken Fekszem, hogy halott, vagy még eleven
Vagyok-e? Oh, ha meg kell halni ma! Hol hát egy hang, egy kiáltás, ima,
Melyben utóbb bár ugy legyek jelen, Mint elmerült nap aranyfellegen,
Mint parfümben, mely zeg-zugot betölt, Egy régen elment aranyszőke
hölgy.
Oh dalok, rimek most siessetek, Megmenteni mind, amit szeretek, Ugy adva
nekik illő keretet, Ahogy én láttam a sok földi dolgot. - Legtöbbje bús
volt, csak kevés mosolygott.
S a föld egyszerre megdöng valahol... Nekem is gyorsabb lesz a
szivverésem, Béklyós erőim oldozódnak érzem. -38- Vonat sipol, épp erre
zakatol. Már mindjárt, mindjárt itt közel robog, Majd akkor én rá
gyorsan felkapok S ugy vágtatok cél, siker, hir felé! Nem oszlok szét
nyom nélkül semmivé. - -
Nem-e? Im végsőt lobban már az alkony, A vonatzajt is megint messze
hallom. S mig tépelődve tovább heverek: Szél támad s rám dob nehány
levelet - - Hervadtat, őszit. Ez a felelet...
Hajas György: Október
Október reggel ezernyi színnel
Búcsúzik a nyártól a fény,
Vad felhők rongyán átküzdve lángját,
Csillan a tó tört tükörén.
Október eljött ónos esőkkel
S szobámba kényszerít a szél,
Elbúcsúzott a kedves ágtól,
És sárba hullt egy falevél.
Október itt van, hűvös a hajnal,
Telet idéz a fagyos éj,
A galagonya izzó ruháját,
Pirosra csókolta a dér.
Október estén sárgán világol
Ablakok párás üvegén,
Meleg otthonok szeretet-mécse.
Csak kint van fagy, csak kint lesz tél.
Esős október
Csepegve hull könnye a borús felhőnek,
sárba mossa a fák sárgás-barna levelét,
álmosan köd terít szürke lepelt az ősznek,
és remegve húzza magára vizes leheletét.
Énekesmadarak búcsút intettek a tájnak,
Üres az erdő néha csak egy bagoly kiált,
vaddisznók túrják makkját az öreg fának,
egyik az avarban megbúva békát talált.
Gombát keres az erdőben öreg nénike,
a nagy őzláb ilyenkor dugja ki kalapját,
ügyes kézzel találja meg hol a rejteke,
az eső miatt sietve tömi meg kosarát.
Kertek alatt egy varjú gubbasztva vár.
talál e majd diót vagy eleséget valahol,
ha nincs annyit mondd szomorúan: kár,
és tovább repülve a másik fára araszol.
Hideg eső hull, közelít a Halottak napja,
megtört szívekbe békét hoz a szeretet,
reményteli napokat hoz az Isten szava,
és mi áhítattal áldjuk a Szent nevedet
Kellemes őszi napokat kívánok.
Mária.
Kapcsolódó cikkek:
Reményik Sándor - Csendes csodák.
Ne háborúzz! Barátaim, ennek sok helyre el kell jutnia.Árvai Attila.