A magány megbetegít

a tartósan magányos emberek jobban ki vannak téve bizonyos gyulladásos megbetegedéseknek, az elszigeteltség érzése ugyanis aktivizálja bennük a gyulladást okozó immunsejtek működését.


A Los Angeles-i Kalifornia Egyetem kutatói 93 időskorú felnőtt génfunkcióit vizsgálták meg, és azt találták, hogy két bizonyos sejttípusból származó gén - a plazmacitoid dendritikus sejtekből és a monocitákból származóak - a tartósan magányos egyedekben jóval hangsúlyosabbak voltak, mint a többekben.

Ezek a sejttípusok azok, amelyek szövetkárosodás esetén gyulladásos reakciót fejtenek ki, ezáltal az immunrendszer első vonalbeli védekező rendszerének fontos részét képezik. Ugyanez a gyulladásos reakció az, amely hosszú távon szív- és érrendszeri betegségeket, rákot vagy akár idegrendszeri károsodást is okozhat.

 2011. március 27.| Szerző: betegszoba.hu

                                       Minden 20. magyar teljes magányban él

Magyarországon minden 20. felnőttnek senkivel nincs olyan közeli viszonya, akivel a problémáját megoszthatná Az ”Egészségboldogság” kutatásából származó megdöbbentő adat arra hívja fel a figyelmet, hogy vannak ”közösségi erőforrásaink” - így például a család, a barátok, a rokonok, az ismerősök -, csak nem mindig tartjuk karban a kapcsolatainkat. Október 10-e, a Lelki Egészség Világnapja alkalmából dr. Béres József a közösségek lelki és fizikai egészséget védő hatására hívta fel a figyelmet: a jó egészség a boldogság egyik legfontosabb összetevője.[/b]


Megdöbbentő tény, hogy Magyarországon minden 20. felnőttnek senkivel nincs olyan közeli viszonya, hogy ha baj van, akkor a problémáját meg tudná vele osztani - derül ki a Béres Egészség Hungarikum Program kutatásából. Ez azt jelenti, hogy nekik sem az élet- vagy házastársukkal, sem szüleikkel, gyermekeikkel, sem a családjuk többi tagjával, de a barátaikkal, ismerőseikkel sincs mély lelki kapcsolatuk. A magyar lakosság 60 százaléka pedig csak a családja lelki támogatására számít, ha baj van, és egyáltalán nem sorolják a családnál nagyobb közösségeket a támogatóik, a lelki segítőik közé. Összességében elmondható tehát, hogy a magyar lakosság családi körbe zárkózott. Ez az adat arra világít rá, hogy rendelkezésre állnak ugyan a ”közösségi erőforrásaink” - így például a család, a barátok, a rokonok, a klubok vagy a sportegyesületek tagjai -, csak nem mindig tartjuk karban a kapcsolatainkat, gyakran nem élünk jól ezekkel a lehetőségekkel. Úgy is mondhatjuk, hogy nem számítunk eléggé a körülöttünk élő közösségek tagjaira.

Pedig a magyarok többsége (57 százaléka) egyetértett azzal az állítással, hogy közösségben jobban megőrizhető az egészségünk. A lakosság nagyobbik hányadának álláspontja bizakodásra ad okot: sokan már ráeszméltünk, hogy az egészségünkért elsősorban mi magunk vagyunk felelősek és tehetünk is érte, például azzal, ha jobban figyelünk a társas kapcsolatainkra.
A Program egy korábbi kutatásából az is kiderült, hogy azok, akik valamilyen közösséghez tartoznak, és ott rendszeresen tevékenykednek, egészségi állapotukat szignifikánsan jobbnak minősítik, mint azok, akiknek nincsenek ilyen kapcsolataik.

”Merjünk jobban egymásra számítani”! - mondja dr. Béres József, a Program alapítója.

”A boldogság egyik legfontosabb összetevője a jó egészség. Az egészség egyik feltétele pedig a megfelelő, kiegyensúlyozott lelki állapot. Ehhez pedig mi más tudna támogatóan hozzájárulni, mint a család, a barátok és az ismerősök, legyen szó akár túrázásról, csapatsportról vagy a közös beszélgetésekről?