Meghalt Horn Gyula
- |
- Frissült: 2013.06.19. 18:52
A volt miniszterelnök 81 éves volt. Hat éve már súlyos betegen kezelték.
Életének 81. évében meghalt Horn Gyula volt miniszterelnök. A kormány részvétét és együttérzését fejezte ki az elhunyt családjának.
Volt nemzetőr, külügyminiszter és kormányfő
Horn Gyula, a harmadik Magyar Köztársaság 1994 és 1998 közötti miniszterelnöke 1932. július 5-én született Budapesten.
1948-ban a dolgozók esti iskoláján szakérettségi vizsgát tett. Ezt
követően a Szovjetunióban végzett felsőfokú tanulmányokat. 1954-ben a
Rosztovi Közgazdasági és Pénzügyi Főiskolán szerzett diplomát, 1970-ben
elvégezte a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Politikai
Főiskoláját is. 1977-ben elnyerte a közgazdaságtudomány kandidátusa
címet.
1954-1959-ig a Pénzügyminisztériumban dolgozott főelőadóként.
1956. október-novemberben nemzetőr volt, majd 1956 decemberétől 1957
júniusáig az MSZMP KB felkérésére a karhatalmi őrszolgálatnál volt
állományban.
A Külügyminisztériumban 1959-ben a szovjet osztályon attasé rangban
kezdett dolgozni. Bulgáriai, jugoszláviai külszolgálata alatt
nagykövetségi titkári, később tanácsosi rangban tevékenykedett.
1969-től kezdődően 16 éven keresztül az MSZMP KB Külügyi osztályán
dolgozott. Politikai munkatárs, konzultáns, osztályvezető-helyettes,
majd egy évig osztályvezető volt. 1985-ben került vissza a külügyi
tárcához, négy évig volt külügyminisztériumi államtitkár, miközben
1987-88-ban tagja volt a Minisztertanács Nemzetközi Gazdasági
Kapcsolatok Bizottságának is.
A nyolcvanas évek végétől az MSZMP-n belüli reformszárny tagjaként
tartották számon, a külkapcsolatokról vallott és külföldi
tárgyalópartnereivel folytatott megbeszélésein meg is fogalmazott
nézetei nyomán az a vélemény alakult ki róla, hogy felkészült,
felvilágosult gyakorlati szakember.
1989 májusától 1990 májusáig a Németh-kormány külügyminisztere volt,
nevéhez fűződött a diplomáciai kapcsolatok felvétele Dél-Koreával,
Izraellel, a Vatikánnal és a Dél-afrikai Köztársasággal.
1989. június 27-én ő volt az, aki osztrák kollégájával ünnepélyesen
átvágta a vasfüggönynek nevezett műszaki határzár szögesdrótját,
valamint bejelentette, hogy 1989. szeptember 11-től a magyar hatóságok
átengedik a nyugati határon a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) azon
állampolgárait, akiket Ausztria vízum nélkül hajlandó fogadni. A határ
október 7-ig állt nyitva. A döntés bejelentésekor mintegy hatvanezer
keletnémet volt Magyarországon. Ez a határnyitás jelentős lépésnek
bizonyult később a német újraegyesítés folyamatában.
Előkészítette és 1990 márciusában ő írta alá a magyar-szovjet
csapatkivonási megállapodást. Már ebben az időszakban felvetette
Magyarország lehetséges NATO-tagságának témáját, illetve az Európai
Unióhoz való távlati csatlakozás kérdését.
1954-56 között a Magyar Dolgozók Pártja, 1956-1989-ig az MSZMP tagja
volt. 1985-89-ig az MSZMP KB, 1988-89-ig az MSZMP Politikai Intéző
Bizottsága tagjaként is tevékenykedett.
1989 októberében egyike volt a Magyar Szocialista Párt (MSZP)
alapítóinak. 1989 októberétől tagja az MSZP Országos Elnökségének, 1990
májusától 1998 szeptemberéig a párt elnöke volt.
1990-től 2010-ig volt tagja az Országgyűlésnek, 2007 szeptembere óta
azonban, betegsége miatt, nem vett részt a parlament munkájában. 1990
májusától 1993. januári lemondásáig az Országgyűlés külügyi
bizottságának elnöki tisztét is ellátta.
1994. július 15-én - mint a választásokon győztes párt vezetőjét -
az Országgyűlés miniszterelnökké választotta, s e tisztséget 1998.
július 6-ig látta el. Az ő kormánya fogadta el és hajtotta végre a
gazdaság szanálása érdekében az akkori pénzügyminiszterről elnevezett
Bokros-csomagot, amely hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország elkerülte a
fenyegető pénzügyi csődöt és az ország gazdasága viszonylag rövid időn
belül növekedési pályára állt. Az ellenzék akkor is, később is azzal
bírálta a csomagot, hogy a magyar társadalomnak indokolatlanul magas
árat kellett fizetnie a gazdasági korrekcióért.
80 éves születésnapjára az MSZP idézett Horn Gyula beszédeiből:
1998-ban az MSZP elvesztette a országgyűlési választásokat, ő az
országos lista vezetőjeként szerzett ismét országgyűlési mandátumot. A
választási vereséget követően 1998 szeptemberében, az MSZP VI.
kongresszusán lemondott pártelnöki tisztéről.
Részlet Horn Gyula és Orbán Viktor választási vitájából:
1990-1995 között, öt éven át volt tagja a Svéd Nemzetközi Békekutató
Intézet (SIPRI) Igazgató Tanácsának. 1996-tól 2003-ig a Szocialista
Internacionálé alelnökeként tevékenykedett.
A szocialista párt éléről való távozása nem jelentette azt, hogy
visszavonult volna a belpolitikából. Pártfórumok rendszeres előadója
volt országszerte és volt miniszterelnökként is gyakorta hallatta
véleményét a magyar belpolitikai helyzetről.
Medgyessy Péter miniszterelnök 2002-ben az európai uniós ügyekben
illetékes különmegbízottjának nevezte ki őt. A 2004-es európai
parlamenti választások során az MSZP listájának 2. helyén szerepelt, de
már a szavazást megelőzően bejelentette, hogy magát a képviselőséget
nem vállalja.
Életéről két könyvben, az 1991-ben kiadott Cölöpökben, majd az 1999-ben megjelent Azok a kilencvenes évek címűben vallott.
Külpolitikai munkásságának elismeréseként 1990-ben a német
Stresemann Társaság aranyéremmel tüntette ki, s szintén 1990-ben az
európai egyesülés érdekében kifejtett tevékenységéért elnyerte a
nemzetközi Károly-díjat. A német újraegyesítés elősegítéséért 1991-ben
Solingen az Éles Penge-díjat, 1992-ben Bonn városa a német
szabadkőművesek humanitárius nagydíját adományozta számára.
A német ARD televízió 26. Arany Európa-díjainak 1994. végi átadásán
politikai különdíjat kapott az egykori Kelet-Nyugat-Európa között lévő
vasfüggöny lebontásában vállalt szerepéért. 1995-ben Kassel városában a
Prizma polgári díjat vehette át a német egység megteremtése érdekében
vállalt szolgálataiért.
Munkásságát számos további díjjal, kitüntetéssel ismerték el, többek
között 2005-ben a bajorországi Memmingenben Szabadság-díjjal tüntették
ki a német újraegyesítésben játszott szerepéért. Ugyanebben az évben
megkapta a Nagy Arany Érdemrend a Szalaggal az Osztrák Köztársaság
Szolgálatáért kitüntetést
Kommentáld!