Mindenről lemondott Medveczky Ilona
- Megjelent:
2012.08.17. 16:00|
- Frissült:
2012.08.17. 17:17
A csodálatos díva, Medveczky Ilona még ma is tündököl. A művésznő őszintén vallott múltról, jelenről.
„Ennyi idősen olykor már eszembe jut az elmúlás, de
alapvetően keveset foglalkozom azzal, hogy telik az idő. Az egész életem
kemény harc volt, mindenre a tánc tanított meg. Talán az egyik kulcsa
az életemnek, hogy az édesapám fiút akart, ezért sosem fogadott el
igazán. Amikor pedig bejelentettem, hogy táncos leszek, nem örült,
erkölcstelen hivatásnak vélte. Azt szerette volna, ha gépírókisasszony
leszek" – emlékezett vissza Ilona.
„Innentől
kezdve tudtam, hogy a hátralévő életemben csak magamra számíthatok.
Összeszedtem a cuccaimat, és nekivágtam a nagyvilágnak. A szüleim
szegények voltak, én pedig a mai napig nem felejtem el, hogy az első
keresetemből én vettem otthonra az első villanyvasalót és a nappaliba a
függönyt. Mindent feladtam a karrieremért: sanyargattam magam, alig
ettem, hashajtókat szedtem, hogy még vékonyabb legyek. Igazi társam se
lett az életben, és gyerekem se született. De ha újrakezdhetném, akkor
is mindent így csinálnék, hiszen a mai napig fantasztikus érzés a
közönség szeretete" – mesélte Ilona.
„Úgy vélem, a legfontosabb,
hogy ebben az elértéktelenedett világban mindenki megmaradjon nagybetűs
embernek. Sajnos, keveseknek sikerül. Talán éppen ezért nem találom a
mai napig a társamat, pedig nagyon vágyom rá. Hiszek abban, hogy nekem
is jár egy romantikus vacsora a szellemi és lelki társammal, de mindig
is elérhetetlennek tűntem a férfiak számára. A barátaim elfáradtak, a
legtöbben csöndben nyalogatják a sebeiket. Sokszor mondom, hogy bár
egyedül vagyok, nem vagyok magányos.
Vállalom, hogy nem vagyok tökéletes. Egészségügyi gondjaim is vannak:
az elmúlt években a gerincproblémáim miatt öt centit összementem, nem
tudok hátrahajolni, a nyakamat sem tudom rendesen mozgatni, ma már
mozgássérült-igazolványom is van. De minden fiatalnak azt kívánom, hogy
érje meg ezt a kort ilyen szépen, és legyen olyan színpadképes, mint
én a mai napig. Az ösztöneinkre és a szívünkre kell hallgatnunk, és
céljainkat meg kell valósítanunk, különben semmit nem ér az életünk.
Tudom, a tánc volt életem nagy feladata” – mesélte csillogó szemmel a
művésznő.
Kommentáld!