Cenzúrázta Petőfit a kormány
A
Nemzeti Múzeumnál tartott állami ünnepségen - ahol Orbán Viktor
miniszterelnök is felszólalt - az elszavalt versek közül Petőfi egyik
költeményét erősen megcsonkított változatban hallhatta a közönség.
Kimaradt a szabad sajtóról és a tehetetlen országgyűlésről szóló rész
is.
2011. március 17. 10:38
Új értelmezésben hangzott el Petőfi Sándor egyik forradalmi hevületű
költeménye március 15-én. A pesti események kezdetének másnapján, 1848.
március 16-án írt versből kimaradt öt teljes versszak, éppen attól a
ponttól, ahol a költő a szabad sajtóval kezd foglalkozni. A
videón a 12. percnél kezdődik a vers és az első négy versszak után következik a méretes ugrás.Az előadó hölgy sem a vers címét, sem a költő nevét nem mondja be,
azt pedig egyáltalán nem jelzi, hogy a versből csak egy bizonyos
részletet fog elszavalni. Amikor a
Szabad sajtó!... már ezentul
kezdetű sor jönne, a szavaló nagy levegőt vesz, és átugrik öt
versszakot, többek közt azt is, amely az országgyűlés sikertelenségéről
szól és az utolsó versszak sem hangzik el, amely Napóleon dicsőségét
említi,
A Kormányzati Kommunikációs Államtitkárság a sajtószabadsággal és az
országgyűlés tehetetlenségével foglalkozó versszakok kihagyásával
kapcsolatos kérdésünkre a következő választ adta, melyet közlemény
formájában is kiadott:
Vers, dal, és prózai részletekből,
tehát nem minden esetben a teljes művek előadásából állt a Nemzeti
Múzeumnál tartott március 15-i ünnepi műsor, mint minden művészi
koncepció alapján szerkesztett műsor általában.
Az ünnepi műsornak is, számos – többek
között művészeti, dramaturgiai és időbeni – szempontnak kell
megfelelnie. E szempontoknak megfelelően, bizonyos műsorszámok, nem
teljes terjedelemben hangzottak el (például az idézett Petőfi-vers, és a
Katona dal montázs), vagy nem egy előadói blokkon belül (például
Nemzeti Dal), és mint ismert, még a Himnuszt sem szoktuk teljes
terjedelemben énekelni az ünnepeinken sem.
Idén több tízezer ember a kordonokkal,
gyűlöletkeltéssel teli megosztott ünnepek után végre valódi közös,
nemzeti ünnepként ünnepelhette március tizenötödikét. Értetlenül és
megdöbbenve állunk minden olyan próbálkozás előtt, amely ezt az ünnepet
utólag el kívánja venni az emberektől.
15-dik március, 1848 (Dőlt betűvel a kimaradt versszakok)
Magyar történet múzsája,
Vésőd soká nyúgodott.
Vedd föl azt s örök tábládra
Vésd föl ezt a nagy napot!
Nagyapáink és apáink,
Míg egy század elhaladt,
Nem tevének annyit, mint mink
Huszonnégy óra alatt.
Csattogjatok, csattogjatok,
Gondolatink szárnyai,
Nem vagytok már többé rabok,
Szét szabad már szállani.
Szálljatok szét a hazában,
Melyet eddig láncotok
Égető karikájában
Kínosan sirattatok.
Szabad sajtó!... már ezentul
Nem féltelek, nemzetem,
Szívedben a vér megindul,
S éled a félholt tetem.
Ott áll majd a krónikákban
Neved, pesti ifjuság,
A hon a halálórában
Benned lelte orvosát.
Míg az országgyülés ott fenn,
Mint szokása régóta,
Csak beszélt nagy sikeretlen:
Itt megkondult az óra!
Tettre, ifjak, tettre végre,
Verjük le a lakatot,
Mit sajtónkra, e szentségre,
Istentelen kéz rakott.
És ha jő a zsoldos ellen,
Majd bevárjuk, mit teszen;
Inkább szurony a szivekben,
Mint bilincs a kezeken!
Föl a szabadság nevében,
Pestnek elszánt ifjai!...-
S lelkesülés szent dühében
Rohantunk hódítani.
És ki állott volna ellen?
Ezren és ezren valánk,
S minden arcon, minden szemben
Rettenetes volt a láng.
Egy kiáltás, egy mennydörgés
Volt az ezerek hangja,
Odatört a sajtóhoz és
Zárját lepattantotta.
Nem elég... most föl Budára,
Ott egy író fogva van,
Mert nemzetének javára
Célozott munkáiban.
S fölmenénk az ős Budába,
Fölrepültünk, mint sasok,
Terhünktől a vén hegy lába
Majdnem összeroskadott.
A rab írót oly örömmel
S diadallal hoztuk el,
Aminőt ez az öreg hely
Mátyás alatt ünnepelt! -
Magyar történet múzsája,
Vésd ezeket kövedre,
Az utóvilág tudtára
Ottan álljon örökre.
S te, szivem, ha hozzád férne,
Hogy kevély légy, lehetnél!
E hős ifjuság vezére
Voltam e nagy tetteknél.
Egy ilyen nap vezérsége,
S díjazva van az élet...
Napoleon dicsősége,
Teveled sem cserélek!
Pest, 1848. március 16.
Kommentáld!