A
brüsszeli magyar bál - ami nélkülözhetetlen, hogy reprezentálja a
faszogányos elnökségünket - tele van giccsel. Diszkófényben palotás. Meg
a kötelező jellegtelenség: Pick szalámi (miről csúszott le szegény
Bakács), tokaji, herendi, satöbbi.
Ez eddig rendben van. Alig van
expo, művészeti vásár, gasztroesemény, amin ne égetnénk le magunkat
valami elképesztően provinciális igénytelen sz..ral.
Itt csupán annyi az újdonság, hogy haveri alapon az állami giccsbemutatót összekötötték egy egész család felvirágoztatásával.
Gáll
Gregor készítette a poszt-transz-szecessziós, delfin a naplementében
hangvételű asztali plasztikákat (lenti kép). Azért is mert ha Gáll
művészúr történetesen szobrász, akkor szoborjon már oda az asztalra,
nehogy virág kerüljön rá, ami szokott. Azt legalább tudjuk Gáll
Gregorról, hogy:
öt párhuzamosan épülő stílusban alkot, melyek mind egyediek. Központi témája a végtelen létezés játékai
Központi téma az van, azért ez megnyugtató.
Ugyanezen a bálon, tizennégy éves kislánya, Isis pedig kelta hárfán imprózott. Biztos jó volt az is.
Kik ezek a csodálatosan tehetséges Gállék, akik a magyar szobrászművészetet meg a kelta hárfát mutatják be Odakinn?
Ők.
Egy félig belga ("Arielle Gál-Bidoul 30-órás zongoratanfolyama meglepően sokat nyújtott")
brüsszeli és/vagy budapesti élőhelyű művészfamília, akik biztos
összekoktéloztak pár döntéshozóval és - ha már helyben vannak -
beugrottak megmutatni minket.
Sajtótörténetileg lényeges lenne, hogy a bombasztikus és s...nyaló képaláírásokat /Ezen a linken a báli részletek kinagyított képei láthatók: Margó/ a HVG, melyik ötvenes évekbeli pártlapból ollózta össze a bálról szóló híreihez.
Gyönyörködni lehet még a Gáll család remekműveiben alant:
Kommentáld!