A magyaros ételek jó részének nélkülözhetetlen fűszere a hagyma. És minthogy a konyhán gyakran van szükség rá, szinte minden kertben termelnek vöröshagymát és fokhagymát.

Sajnálatos, hogy a hagymafélék többi képviselőjét - köztük a póréhagymát - a magyar kertészek még nem értékelik érdemei szerint.

A póréhagyma ősalakja vadnövényként még olykor megtalálható a Földközi-tengermelléki országokban; vadnövényként - a többi hagymához hasonlóan - évelő természetű.

Termesztése igen régi keletű, hiszen már az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak is ismerték, ételízesítőként és salátakészítésre használták.

Nálunk nemigen fogyasztották, jóllehet a két világháború között - külföldi megrendelésre - Makó környékén sok póréhagymamagot termeltek. A nagyobb piacokon, vásár-csarnokokban olykor látható, mint bolgárkertészek terménye, de a fogyasztók többsége csak most ismerkedik vele. Érdemes is, mert fogyasztása nagyon egészséges, ugyanis a póréhagyma - vagy ahogy régen nevezték: a párhagyma - számottevő mennyiségű B₁-vitamint és ásványi sókat tartalmaz. Igen nagy az élettanilag hasznosítható vastartalma is.

A póréhagyma kultúrában kétéves növény, amelyet magvetéssel lehet termeszteni. Az első évben csak levelei fejlődnek, majd a második évben hozza nagy gömb alakú virágzatát a másfél-két méteres szár végén. Magjai aprók, feketék, nagyon hasonlítanak a vöröshagyma magjához. A póréhagyma levelei laposak, szélesek, nem hengeresek, mint a vöröshagyma levelei. A hagymája nem vastagszik meg, csak hosszúkás, és közvetlen átmenete van a levelek felé, gerezd nélküli. Gyökérzete igen erőteljes, bojtos.

Nyári és télifajtái vannak. A nyáriak levelei halványzöldek, puhák, a téliek lombja sötétzöld, kemény, ezért a telet is elfagyás nélkül átvészeli. Emiatt a fajtákat nem ajánlatos felcserélni.

Nálunk a nyári póréhagymát a fiatal vöröshagyma tökéletesen pótolja.

Sokkal inkább ajánlható a téli póréhagyma termesztése, mert az választékot bővít az évnek éppen abban a szakaszában, amikor kevés a friss zöldség. A továbbiakban tehát a téli póréhagyma termeléséről lesz szó.

A póréhagyma napfényigényes növény, ezért fák alatt vagy magasabb zöldségfélék árnyékában nem érdemes termeszteni. Frissen trágyázott, jó kultúrállapotban levő talajban érzi magát a legjobban. Szereti a sok vizet, körülményeink között jó minőségű póréhagymát csak öntözéssel lehet termeszteni.

A 3-4 évig csíraképes magokat márciusban vetjük el 30 cm sortávolságra. A magvak lassan csíráznak, és a kikelt növénykék is igen vontatottan nőnek. Ezért helytakarékosság szempontjából érdemes a sorok közé hónapos retket vetni; ezt kiszedjük, mire a póréhagyma megerősödik.

Lehet a póréhagymát palántázással is termeszteni. Ekkor március elején vetjük a magokat ládába, majd a kétleveles palántákat április végén, május elején ültetjük át állandó helyükre. A magvetésből kiegyelt növényekből is telepíthetünk másik ágyást. A növények a sorban 10-12 cm-re legyenek egymástól. A palánták gyökerét egyharmadára vissza kell csípni.

A póréhagyma annál értékesebb, minél hosszabb a fehér hagymarésze. Ezt a magvetésnél úgy érjük el, hogy nyárutóján a hagymasorokat fokozatosan feltöltjük földdel. Ez azonban rendszerint nem elegendő, ezért ajánlom az általam alkalmazott módszert: a póréhagyma ágyását körülveszem deszkával, és a területet fokozatosan feltöltögetem homokos tőzegkorpával vagy rostált komposztfölddel. A palántázott póréhagymánál könnyebb a helyzet: a palántákat állandó helyükön mélyen ültetjük, és később ezek mellett is feltöltögetjük a földet. A mély ültetés csak a jól felmelegedő, mély rétegű talajokon ajánlatos!

A növényállomány nyári ápolása rendszeres kapálásból, gyomlálásból, gyakori és bőséges öntözésből és műtrágyázásból áll.

Októberre a téli póréhagymák megerősödnek, megvastagodnak. Ilyenkor már szedhetjük, és fogyaszthatjuk őket. Az elszáradó borítóleveleket leszedjük, a bojtos gyökérzetet és a hosszú levelek felső részét levágjuk, és így nagyon szép, tetszetős hagymákat takaríthatunk be. A várható termés m²-enként 1,5-2,0 kg.

Nem kell azonban föltétlenül kiszedni ősszel a póréhagymát, mert a kertben sem fagy el. Télen, fokozatosan is szedhetjük, de egy része a földben maradhat akár áprilisig.

Termésünket betakaríthatjuk a fagyok beálltakor is. Ebben az esetben a hagymákat pincébe, homok közé rétegezve tárolhatjuk a legbiztonságosabban.

Nagyobb mennyiségű póréhagymát szabadföldi veremben szoktak eltartani, de akkor meg kell védeni a téli nedvesség beszivárgása ellen.

A nyári póréhagymát elsősorban zöldhagymaként, frissen fogyasztják. Sok C- és B₁-vitamint tartalmaz, emellett magas az ásványisó-tartalma, és sok vas van benne. Ezzel szemben az allilszulfid-tartalma alacsonyabb, mint a vöröshagymáé, ezért a póréhagymát fogyasztó ember leheletén a kellemetlen hagymaszag kevésbé és csak rövidebb ideig érződik.

A téli póréhagyma vékonyabbjai ugyancsak jól használhatók zöldhagymaként. A kifejlett, vastag hagymák konyhai célokat szolgálnak: leves, mártás és kiváló ízű saláta készül belőlük.

A póréhagyma zöld leveleiből szárítmány is készülhet: a megmosott leveleket félárnyékos helyen megszárítjuk, és üvegben vagy műanyag zacskóban tároljuk, télen minden étel ízesítésére alkalmas, ahol egyébként vöröshagymát szoktunk használni.

Családunkban közkedvelt téli étel a

póréhagymaleves, amelynek receptje a következő: A póréhagymák fehér részét és a zöld levelek egy részét egy centiméteres karikákra vágjuk és enyhe sós vízben megfőzzük. Ha megpuhult, kivesszük a vízből és átpasszírozzuk vagy turmixoljuk. Világos színű rántást készítünk, beleforgatjuk a megpasszírozott póréhagymát, majd felengedjük azzal a lével, amiben a póréhagyma megfőtt. Ha a leves forr, beleteszünk egy húsleveskockát és rövid főzés után tejfölt, amivel szintén kell egyet forrnia. Tálban vagy csészékben tálalhatjuk. A tetejére reszelt sajtot hintünk.