Rászoktatták a népeket, hogy havonta egyszer pakolják meg a bevásárlókocsit valamelyik bevásárlóközpontban, és egyék azt a trágyát, amit ott kapnak - hűtőből ki, mikróba be. Közben chips és vajas kuki a tévé előtt. A fele a végén a szemétbe megy, nem beszélve a szép, színes csomagolóanyagokról, ami lehet, hogy az árnak nagyobb része, mint amit a dobozba raktak, és az eltakarítása is drága vagy lehetetlen. Ahelyett, hogy egy héten egyszer cekkerrel kirándulnának a piacra, ami tök buli, csak annyit vennének, amennyi tényleg elfogy, az évszakot követve választanának (az idényzöldség és -gyümölcs mindig friss és olcsó), befőznének (egy-egy szombat vagy vasárnap menne rá döglés helyett, na bumm), és nem tömnék a gyerekeket mérgekkel. Ideje lenne már újratanulni a dédanyák gyakorlatát. (És építeni a lakásokba kamrát.)

Én már fellázadtam. Rá kellett jönnöm, hogy a boltokban kapható élelmiszer lassan ehetetlenné válik, szerintem már a bevezető szakaszban is, amire a korrekt cikkíró is utal, hiszen a "jó ízt" gyakran vegyi anyagokkal érik el, nem pedig minőségi alapanyagokkal. A hétvégén retró pikniket tartottunk. Anyám talált egy hentest, aki békebeli túristát készít, íze, illata mint régen, ugyanott kolbászt is lehet venni fenséges. Kenyeret egy péktől vesszük, aki kovászos kenyeret süt, nem lehet egy napon említeni a multik nájlon kenyerével, paprikát, paradicsomot, hagymát frissen a kertből.....csodás.
Egy apró oldalvágás a magyar fogyasztóknak, amíg a minnél olcsóbb a cél, addig ugye nem vártok minőséget a Tescoban és társaiknál.
Nyugaton van az olcsó bóvli és van minőségi is. Ezek jól elkülönülnek és a vásárló dönt. Ne mond, hogy nincs pénzed a minőségre! Vegyél, egyél kevesebbet, de az legyen jó! Nálunk pedig még lehet spéci élelmiszert kistermelőktől beszerezni. Az persze némi utánjárással, munkával jár, de megéri.
Ne panaszkodjatok, az ipar azt adja, amit ti megveszetek, ha undorodva lemondanátok a tápos kajákról, nem azt hoznák, csak nektek.

"Egészen addig silányítják az ételeket-italokat, amíg a vevők lázadozni nem kezdenek."

Ez nem csak az ételekre, italokra és ipari termékekre igaz, legalább is Magyarországon még a szolgáltatásokra is, sőt ez utóbbiak minőségrontása gyorsabb ütemű.
A módszert Magyarországon a szolgáltatók odáig tökéletesítették, hogy a szolgáltatások többségének minősége már az új termék bevezetésekor is silány. esetleg hibás is. Ehhez a szolgáltatók extra, -laza vagy ellenőrizhetetlen, esetleg értelmezhetetlen- törvényben rögzített szolgáltatási minőségi kritériumokat kapnak a magyar törvényhozástól és kormánytól.

"De azzal talán tudunk újat mondani, hogy hasonló praktikák az élelmiszeriparban is működnek."

Nem tudnak. Miért lenne ez másként az élelmiszer iparban? Az is kapitalista üzleti logika alapján működik. Az, hogy a termékek szavatosságát igyekeznek minél hosszabbra nyújtani, az is csak részben igaz. Valóban, a vacak minőség ellenére, a raktáraikban való eltarthatóságot talán tényleg igyekeznek megnövelni, de az, hogy az áru onnan mikor került forgalomba, és mit címkéznek rá, az már más kérdés.

Az elfelejthetetlen magyaros ízek osztrák és német húsipari termékeknél jönnek vissza .Ebben ami jó az az ismert íz és az elviselhető ár ,ami a szomorú hogy ez már nevében sem magyar .

Valahogy így látom a csokoládé ipart is .

A sajtokat .

A linzer tésztákat .

A kenyeret pedig már magam sütöm .

Érdekes és tanulságos cikk; most már értem, hogy a kezdetben kiváló minőségű (tömeg)termékek miért válnak egy idő után pocsékká.

Azért szerencsére még van néhány márka, amelyiknek többet ér a megbízhatóság (a becsület...), még ha az a magasabb ár miatt szűkebb vevőkörrel is jár, mint a cikkben leírt trükközések. No persze ezeket bevásárló központokban, ilyen-olyan marketekben ne tessenek keresni...

Én a húsipari termékeken, legfőképpen a virslin vettem észre a tervezett minőségciklusok bevezetését.
A Füstli amikor megjelent, egy ízes jó állagú termék volt. Eltelt pár év, s ma már egy ízetlen, nyálkás valami.
Nagy örömmel fedeztem fel a Békebeli Roppanós virslit. Nagyon jó állagú, finom termék, volt. Ma már ez sem olyan.

Mi ez, ha nem szervezett és legalizált átverés?
A sör fűszere például a komló. Kevés kell belőle, de drága alapanyag, és a jó minőségű fajták lényegesen többe kerülnek. Kevesebb, főleg rosszabb minőség alkalmazásával nagyot szakíthatnak a gyártók. A fűrészporozást itt elsősorban a gyengébb minőségű, jóval olcsóbb komló alkalmazása jelenti. (A kőbányi Tuborg sör teltsége és íze az állami időkben, pár évig még hasonlított az eredeti, valódi, dán Tuborgra, a gyár privatizációja után azonban már ég és föld volt a különbség.) A régi időben az állam központi minőségellenőrző intézete a KERMI és bizonyos mértékig megyei élelmiszer ellenőrző szervezetek (MÉVI-k) ellenőrizték, hogy pl. a licenc sör keserűsége és komlóaromája, ezzel élvezeti értéke az eredeti márkának megfelelő-e, vagyis az előírt mennyiségű és főleg minőségű és komlót tették-e bele. A piacgazdaság beköszöntével azonban ezt az ellenőrzési funkciót az állam –szerintem nem eléggé elítélhető módon –szinte teljes mértékben átpasszolta a piacra, a fogyasztóra. A gyártmányfejlesztést és minőségbiztosítást nem a tisztességesen stabil, deklarált márkaminőség tartása, hanem a marketing és a profit maximalizásása vezérli.
Ez van.