„székely”-ek I.
A székely atyafi szántogat a mezőn, amikor megjelenik három vadász. Megkérdezik tőle:
- Bátyámuram, látott-e errefelé kend rókát?
- Láttam hát - feleli a székely.
- Aztán merrefelé ment?
- A völgy felé - hangzik az unott válasz.
A három vadász elindul, de sehol nem lelnek a róka nyomára. Beesteledik,
mire fáradtan, ám eredménytelenül visszaérkeznek. Egyikük bosszúsan
kérdezi az öreget:
- Aztán mikor látta maga azt a rókát?
- Ejsze van egy hete...
Két székely ül a folyó partján. Megszólal az egyik:
- Te, valami szúrja a lábomat.
- Tán kavics.
Leveszi a csizmáját, rázogatja, ütögeti, nincs benne semmi. Megszólal a másik:
- Akkor a másikban van.
- Mondja, gazduram, ha itt a Maros mentén lefelé megyünk tovább, hová jutunk?
- Ha jól bírják az urak a gyaloglást, a Fekete-tengerhez.
Az öreg székelyt megszólítja az utcán egy koldus:
- Mondja, bátyám, nem volna számomra egy fölösleges százasa?
Az öreg beletúr a zsebébe, elővesz egy száz lejest és odanyújtja. Forgatja a koldus, majd felháborodva kiáltja:
- De hisz' ez hamis!
- Látja, épp ezért fölösleges!
Öreg székely ballag az úton, egyszer megáll mellette egy autó.
- Mondja, bátyám, messze van ide Kolozsvár?
- Hát, van az vagy negyvenezer kilométer....... De ha amarra megy, akkor elég lesz harminc is.
A székely gyerekek az iskolában a kijelentő és a felszólító módot tanulják. A tanító példát mond:
- Van egy kijelentő mondat: "A szekér elindul.". Áron, hogy lesz ebből felszólító mondat?
- Gyű, te!
Keresztrejtvényt fejtenek a székelyek:
- Te, Áron, hogy van az oroszul, hogy béke?
- Mír.
- Há' mer tunni akarom!
Kapcsolódó cikkek:
Neves...
Neves...
Neves...
Nevess...