Tönköly - a gyógyító gabona

A gyermekek ösztönösen a minőségi gabonát, a tönkölyből készült péksüteményeket választják, ha tehetik. Vajon miért különleges és gyógyító hatású a tönköly?

Ismerjük meg!

A tönkölybúza (Triticum spelta vagy Triticum aestivum ssp. spelta) a pázsitfüvek családjába, a búza (Triticum) nemzetségbe tartozó gabonánk. Több mint 10 ezer éves faj, amely Dél-Nyugat-Ázsiából Mezopotámián keresztül került Európába, és mintegy 8000 éve a Kárpát-medencébe. Mintegy tucatnyi változata ismert.

A latin elnevezések is mutatják, hogy megoszlanak a vélemények arról, hogy önálló faj, ahogy Linné 1753-ben besorolta, vagy csupán a búza egy alfaja. Ősi eredetű, ám mai változatainál óvatosan kell bánni ezzel a kifejezéssel, hiszen a megdőlésre hajlamos, hosszú szárú, hosszú és laza kalászú tönkölyt már nagyon régen keresztezték a hagyományos búzával. Igaz, a visszanemesítés során feltehetően a kiindulási formához vált hasonlóvá, és számos ősi tulajdonságot őriz. Magyarországon Dr. Kalmár Gergely és Dr. Kajdi Ferenc többéves fajnemesítő munkájának eredménye a génbanki anyagokból szelekcióval elkülönített törzsekből kifejlesztett ÖKO-10 jelölésű tönkölybúza, amely 1998 óta bejegyzett fajta, amelynek azóta több társa is került.

Szárazságtűrő, jól alkalmazkodó, gyengébb talajokon is termő fajta. A gyomokat elnyomja, gyomirtó vegyszerek alkalmazása nélkül is termeszthető. Erős, szorosan záródó pelyvalevelei megvédik a magot a káros környezeti hatásoktól; vegyszerektől, légköri mérgektől.

160 évvel ezelőtt a leggyakrabban termesztett gabona volt Európában. Törékeny kalásza és kisebb hozama miatt azonban a mai búza leváltotta. A műtrágyát nem viselte el, kalászai hosszúra nyúltak, minősége romlott. Ráadásul erős pelyvája is speciális és költséges feldolgozást igényelt. Hazánkban a XIX. század végéig termesztették, majd termőterületét lassanként nagyobb terméshozamú, könnyebben betakarítható búzáknak adta át. Ma az újra felfedezett természetes és minőségi élelmiszerek között a tönkölybúza új reneszánszát éli szerte Európában.

Miért jó?

A tönkölybúza áldásos egészségi hatásainak nagy hagyományai vannak. Egyik első szószólója a XII. századi bencés apátnő, Hildegard von Bingen (1098-1179) volt, aki szerint a lehető legjobb gabonamag, egészséges testet és vért, boldog, barátságos kedélyt teremt. Gazdag tápanyagtartalmára immár tudományos bizonyítékok is vannak, fehérje-, vitamin- és ásványi anyagtartalma valóban kiemelkedő.
A tönkölybúza 100 grammjának energiatartalma 376 kcal/1579 kJ. Tartalmaz 19-20 százalék értékes fehérjét, melyben minden esszenciális aminosav képviselteti magát, igaz némelyik csak nyomokban. Aminosav-összetétele eltér a hagyományos búzáétól, - a legtöbb aminosavból mintegy másfélszer annyi aminosav található benne -, és összetétele hasonlít az emberi fehérjékben található aminosav-arányhoz.
Nagy triptofán-tartalmával magyarázzák például, hogy kedvez a szervezet szerotonin-termelésének, és emiatt lehet igaza Hildegard nővérnek, aki a jó kedélyt teremtő és ellenálló-képességet növelő gabonaként ír róla. Felvehető fehérjetartalma a ma termesztett búzafajtáknak csaknem duplája, és azokénál könnyebben emészthető. Napi 15-20 dkg tönkölybúza elfogyasztásával lényegében fedezhető az emberi szervezet aminosav-igénye. Tartalmaz még 52-55 százalék szénhidrátot, 2,7 százalék zsírt és 8,8 százalék értékes rostot.
Vitamin- és ásványianyag-tartalmára jellemző, hogy a B12- kivételével megtalálható benne szinte a teljes B-vitamin-csoport, niacin- és E-vitamin-tartalma is kiemelkedő.
Kalcium-, magnézium-, foszfor- és szeléntartalma számottevő, a gabonamagokra jellemző érték nyolcszorosa is lehet, réz-, vas-, mangán- és cinktartalma meghaladja a búzáét. Jelentős szilícium és szeléntartalommal rendelkezik.

Csaknem gyógynövény és gyógyétel

A tönköly betegségekkel és kártevőkkel szembeni rendkívüli ellenálló-képességének köszönhetően nem szorul vegyszeres védelemre, ezért igen alkalmas biotermesztésre. Ezen felül a tönköly még a sugárzásnak is ellenáll. A csernobili katasztrófát követően csaknem véletlenül derült ki, hogy a tönkölybúza nem vett fel a környezetéből sugárzó anyagot, nehéz fémeket. Szennyeződés-elhárító rendszerének működése nem kellően ismert, ehhez tartoznak vastag, zárt pelyvaleveleinek köszönhető.
Tapasztalatból számos kedvező élettani hatása ismert, épp ezért meglepő, hogy máig nem készült róla átfogó tudományos vizsgálat, ami a kétkedőket meggyőzhetné.
A búza nemesített, génmanipulált változatai egyre többeknél okoznak allergiát. A tönköly ebben az esetben tökéletesen alkalmas a búza helyettesítésére. A lisztérzékenységben (cöliákia) szenvedők azonban nem fogyaszthatják, mert jelentős mennyiségben tartalmaz glutént. A búzával ellentétben a tönkölyallergia előfordulása igen csekély, csak azoknál észlelték, akik erős allergén eredetű bőrgyulladásuk miatt búza helyett hónapokig csak tönkölyt fogyasztottak.
Magas kovasavtartalma miatt jótékonyan hat a gondolkodásra és koncentrációs képességekre. A bőrgyógyászok bőrápoló hatása miatt és idült bőrgyulladások (neurodermitisz) gyógyítására javasolják a tönkölybúzás étkezésre való átállást.
A hagyományos gabonaféléknél kisebb szénhidrát- és rosttartalmának köszönhetően, valamint kedvező glikémiás indexe miatt cukorbetegek étrendjébe jól beilleszthető. A hagyományos kínai orvoslásban a tönkölyt kiváló lép-, hasnyálmirigy- és májerősítőként ismerik. A meleg tönkölylevest különösen azoknak ajánlották, akiknek tagjai mindig fáztak. Érdekes módon hatékonyabbnak bizonyult a többi meleg levesnél. Miután tápláló és jól emészthető, kifejezetten ajánlott a lábadozók étrendjébe. Tény, hogy kétszer annyi felvehető fehérje van benne, mint a búzalisztben. Az állatok és a gyermekek, ha választhatnak, ösztönösen inkább a tönkölyből készült táplálékot fogyasztják. Szeléntartalmánál fogva a daganatos megbetegedések megelőzésében és gyógyításában lehet szerepe.

Hogyan fogyasszuk?

Sikértartalmának köszönhetően a tönkölybúzából kitűnő minőségű péksütemények, kelt tészták, kenyerek süthetők, amelyek hosszabban eltarthatók, mint a többi kenyérgabonából készültek. Feltűnő, hogy sokkal később kezdenek el megpenészedni.
Különösen ma, amikor a nagy hozamú, ám kevés sikerét tartalmazó hibrid búzafajtákból készült ízetlen, morzsálódó, felfújt pékáruhoz szoktunk, és csak hírből ismerjük a nagy, jól vágható, sokáig frissen maradó házikenyerek ízét, érdemes megpróbálkozni otthon is a tönkölylisztből készült kenyerekkel, ma már sok recept olvasható az interneten is. Minden lisztes étel elkészíthető tönkölylisztből is, de figyelni kell, mert a tönkölyös, nem élesztős, hanem gyúrt tészták lágyabbak, szakadékonyabbak lehetnek.

Jó tudni!  Nem mind tönköly, amit annak mondanak. A keverékliszteknek csak akkor lehet nyomára bukkanni, ha legalább felerészt búzaliszt tesz ki. Ezért tönkölyárut mindig megbízható forrásból érdemes vásárolni.

A hántolt magok a rizshez hasonlóan megfőzhetők, megpuhulásukhoz mintegy fél órára van szükség.

A tönkölylisztből tisztított vízzel és tengeri sóval készítik a sok tönkölyfehérjét és kevés szénhidrát tartalmazó tönköly javát vagy szejtánt, ami kiváló húspótló.
A búzasör mintájára a tönkölyből sört is készítenek. A Kneipp-kúra feltalálója a tönkölyt pörkölve pótkávénak használta.

Tippek, tanácsok

A gabonamag és gabonaliszt sütési tulajdonságait, így a kenyér minőségét is a keményítő- és a fehérjetartalom határozza meg. A gabonaszemek legnagyobb mennyiségben szénhidrátot, javarészt keményítőt tartalmaznak, ami meleg vízben jellegzetesen megduzzad, csirizesedik. A gabonamag, valamint a belőle készülő liszt minősége szempontjából döntő a mag úgynevezett endospermiumában található raktározott fehérje minősége és mennyisége, azon belül pedig a vízben nem oldódó fehérjék, a sikér vagy glutén aránya, melyet lényegében két egyszerű fehérje, a gliadin és glutein tesz ki.                                                                                                                                                           Tudta-e?

A búza és tönköly közül, az állatok is a finomabb, lágyabb tönkölyt kedvelik jobban. A baromfi a búza-tönköly keverékből először a tönkölyt csipegeti ki.

E fehérjék nem oldódnak ugyan vízben, de azzal érintkezve két, két és félszeres mennyiségű vizet képesek megkötni, és térhálós szerkezetű, rugalmas kolloid anyaggá, sikérfehérjévé alakulnak. A tészták a sikérfehérjéktől válnak rugalmassá és nyújthatóvá, illetve jól keleszthetővé, mivel a tésztát az élesztő miatt keletkező széndioxid gáz feszítésével szemben is ellenállóvá teszik.
Ha sok a lisztben a gliadin, akkor a tészta lágy lesz, ha pedig nagyobb a glutein mennyisége, akkor keményebb. A hagyományos búzasikér átlagos összetétele 75% gliadin és 25% glutein. A tönköly ettől némiképp eltér, és gluteinje is kicsit más szerkezetű, ezért szakad jobban a tönkölypalacsinta vagy a tönkölyrétes. Csekély 0,001 % aszkorbinsav vagy fehér búzaliszt hozzáadásával lehet javítani sütési tulajdonságain. A gyakorlott pékek tiszta tönkölyliszttel is jól tudnak dolgozni, mások a kevert liszteket kedvelik.

Érdekességek

A tönkölyt azonnal aratni kell, amint megérik, mert törékeny kalászkái utána könnyen letörnek, s az értékes mag a földre hullik. Az eső, jégeső és szél által elvert tönköly még éretlen kalászait a parasztok régen összeszedték, megszárították, esetleg pörkölték, majd a magokat megfőzve különféle tápláló ételeket készítettek belőle. Az aszalt tönköly kifejezetten ízletes, enyhén dióra emlékeztető aromájú. Újabban ugyancsak egyre többen foglalkoznak a friss, még éretlen zöld tönköly felhasználásával.
A természetes gyógymódok között a búzafű-kúra válik egyre népszerűbbé, mely szerint a csíráztatott magvakból felnövekvő körülbelül tíz napos búzafűből kipréselt, nagy fehérjetartalmú friss levet naponta kell fogyasztani. Több beszámoló szól kiváló rákellenes hatásáról.