Komoly számítások mutatják, hogy ha semmi nem történik, akkor a nyugdíjrendszer fenntarthatatlan lesz a század közepére – erősítette meg lapunknak Matits Ágnes nyugdíjszakértő. Simonovits Andrással ellentétben azonban ő nem a bevándorlókban, vagy az öngondoskodásban keresné a megoldást. Hanem az állami nyugdíjrendszert reformálná meg.

Azt mondja egyébként, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer önmagában nem lenne rossz. A baj inkább az, hogy (valószínűleg visszafordíthatatlanul) megváltoztak azok a körülmények, amire eredetileg szabták.

Hol van már a teljes foglalkoztatottság?

A mostani nyugdíjrendszer a teljes foglalkoztatottság illúziójára és a bérből és fizetésből élők járulékaira épít. Ha teljes foglalkoztatottság lenne, működne is. Csakhogy manapság ennek a közelében sem vagyunk.

És már egy ideje az sem igaz, hogy mindenki bérből is fizetésből élne (vagyis klasszikus foglalkoztatott lenne). Ma ugyanis a teljes munkaképes korú népesség kevesebb mint fele dolgozik teljes munkaidőben foglalkoztatott alkalmazottként – utalt a statisztikákra Matits Ágnes. És feltette a költői kérdést: mit csinálnak a többiek?

Szabad nem fizetni a járulékot

Vannak diákok, betegek, és sajnos nem kevesen munkanélküliek. De ők sincsenek összesen annyian, hogy kitegyék a népesség másik felét – tette hozzá. Meg persze vannak, akik ilyen-olyan formában saját magukat foglalkoztatják. S közülük jó páran, akik nem adóznak annyit, amennyiből nagy családjuk, nagy házuk, jó autójuk stb. lehetne.

És ez nem is feltétlenül jelenti azt, hogy illegálisan fizetnek csak a minimálbér után járulékot. Hiszen nemcsak bérként lehet felvenni a jövedelmeket. (S itt most a fekete és szürke foglalkoztatást nem tárgyalnánk külön. Nem mintha nem gondolnánk, hogy ezt a kérdést is rendbe kellene tenni.)

Ki kellene találni az irányt

A közgazdásznő szerint komoly politika felelősség megmondani, hogy a jövőben milyen nyugdíjrendszert akarunk. De erre sürgősen szükség lenne. A szakértők ugyanis legfeljebb azt tudják belőni, hogy a cél eléréséhez milyen utakat lehet bejárni.

Most azt kellene eldönteni például, hogy akik nem bérből és fizetésből élnek, vagyis nem fizetnek járulékot, azoknak akar-e majd nyugdíjat adni az állam, vagy sem.

A másik kérdés pedig az, hogy akik ma bérből és fizetésből élnek, és járulékot fizetnek, azoknak miből fognak nyugdíjat adni. Mert jóval nagyobb lesz az állam velük szemben fennálló kötelezettsége, mint amennyit 20-30 év múlva járulékként be tud majd szedni.

Ki kellene használni a nyugis éveket

Az nem várható Matits Ágnes szerint, hogy a jövőben egyre több alkalmazott lenne, aki járulékot fizetne. Az meg nem reális, hogy a jelenlegi bérből és fizetésből élők járulékai fedeznék a jövőbeni nyugdíjakat. Ha erre rendezkedünk be, valóban nagyon szerény nyugdíjakra számíthatnak 30-40 év múlva a mostani aktív korúak.

Addig azonban van pár „nyugis” évünk, amit ki kellene használni arra, hogy a nyugdíjkasszát rendbe tegyük. S itt kifejtette, mire is gondolt: nincs magánnyugdíj-járulék, így minden járulék az államkasszába folyik. És még egy darabig nem mennek nyugdíjba a Ratkó-unokák.

Nem ülhetünk nyugodtan

Mihelyt azonban ők is nyugdíjba kerülnek, meg a gyerekeik is, hirtelen sok nyugdíjas lesz. Az utánuk következő generációk pedig már jóval kisebb létszámúak. Tehát ha mind fizetnének is járulékot, az is kevés lenne a felmenőik nyugdíjához. Még akkor is, ha a jelenleginél jóval többet szednének be tőlük.

Igaz, hogy a jelenlegi megszorításokkal (nincs magánnyugdíjpénztár, nem lehet korán nyugdíjba menni, felemelték a nyugdíjkorhatárt) a következő egy-két évtizedre biztosított a fenntarthatóság. De ez nem azt jelenti, hogy nyugodtan ülhetnénk a babérjainkon. Ahhoz ugyanis, hogy 20-50 év múlva is működjön a nyugdíjrendszer, már most lépni kell.

Alap és plusz

Matits Ágnes és Augusztinovics Mária közgazdász kétpillérűvé tenné az állami nyugdíjat. Bevezetnék az alapnyugdíjat, aminek nem bér-járulék, hanem adó lenne a fedezete. A „nyugdíjadót” mindenkitől levonnák, akármilyen jövedelmet szerez és az alapnyugdíjat mindenki megkapná. De ez igen szerény összeg lenne. Ahogy Matits fogalmazott, „csak az időskori végletes szegénység megakadályozására lenne alkalmas”. Lefordítva úgy havi 30-40 ezer forintnyira kell gondolni, mai körülmények között.

Ezenfelül lenne a járulékfizetés, ebből származna az állami nyugdíj másik fele. Hogy ide minél többen fizessenek, ahhoz pedig el kellene érni, hogy az emberek elhiggyék: ha többet fizetnek, akkor több nyugdíjat is kapnak. Ezt úgy érné el a két szakértő, hogy teljesen és naprakészen átláthatóvá tennék a rendszert. Vagyis bármikor megnézhetnénk, akár 25, 40, 50 éves korunkban, hogy az addigi járulékfizetésünk alapján mennyi nyugdíjat kaphatunk.

Ma ugyanis az is nagy probléma, hogy az embereknek fogalmuk sincs róla, ha fizetik a járulékot, mennyi nyugdíjat fognak kapni. Tehát nem bíznak. Ezért van, hogy aki teheti, elkerüli a járulékfizetést. Ha ezt megváltoztatjuk, akkor minden a helyére kerülhet – érvelt.