A fülzúgás (tinnitus) búgó, csengő, csiripelő, esetleg zakatoló hang hallása külső hang hiányában. Lehet egy-, vagy kétoldali, de sokszor a fejében érzi a beteg - mintha "belülről szólna".

A fülzúgás a hazai lakosság három-öt százalékát érinti. Két formája létezik: az objektív és a szubjektív fülzúgás. Az objektív fülzúgást nem csak a beteg, de orvosa is hallhatja, hátterében általában izmok ritmusos összehúzódása vagy turbulens véráramlás áll. A gyakoribb, szubjektív fülzúgás esetében csak a beteg hallja a nem kívánt hangokat.

A szubjektív fülzúgás gyakori okai

a hallójáratban rekedt fülzsír; fertőzések; a belsőfül képleteinek merevedése, betegségei; kor vagy zajkárosodás okozta halláscsökkenés; halláskárosító gyógyszerek (aszpirin, kinin, egyes vízhajtók és antibiotikumok); nehézfémek; alkohol; Meniere-betegség (rohamokban jelentkező szédüléssel, ismétlődő halláscsökkenéssel, és fülzúgással járó belsőfül betegség); a fejet érő trauma; általános betegségek (szifilisz, magas vérnyomás, vérszegénység, pajzsmirigy alulműködés); a hallószervet érintő daganatok.

A szubjektív fülzúgás sokszor jár halláscsökkenéssel. A fülzúgásban szenvedő betegek 90 százalékának idegi, 5 százalékának vezetéses halláscsökkenése van, és a maradék öt százalék rendelkezik normális hallásküszöbbel. Vezetéses halláscsökkenés a külső- vagy a középfül működésének károsodása miatt fellépő halláscsökkenés, idegi halláscsökkenés során pedig a belsőfül vagy annak idegeinek károsodása a halláscsökkenés oka.

A fülzúgás diagnózisának felállítása, a fej és a nyak együttes vizsgálatát magában foglaló fül-orr gégészeti vizsgálat során történik. Az orvos ilyenkor megvizsgálja a hallójáratot és a dobhártyát, nem áll-e fülzsír, fertőzés vagy valamilyen alaki eltérés a panaszok hátterében. Esetleg sztetoszkóppal ráhallgat a nyaki nagy erekre.

Ezen kívül további vizsgálatokkal egészül ki a diagnosztika.

Hangvillapróbák. A Rinné- és a Weber-féle tesztek, tájékozódó jellegű vizsgálatok, a halláscsökkenés formájának és súlyosságának megítélésére használatosak.

A Weber-teszt során, az orvos a hangvillát a homlok közepére helyezi - ha a halláscsökkenés idegi, a hang ekkor a jobban halló fülben hallható; ha vezetéses, akkor a károsodott oldalon hallható hangosabban. A Rinné-teszt során, a vizsgáló a hangvillát a csecsnyúlványra (a fülünk mögött tapintható csontos domborulatra), majd a fülünk elé helyezi. Vezetéses halláscsökkenés esetén a csontvezetés erősebb, mint a légvezetés. Idegi halláscsökkenésben a légvezetés hangosabb, mint a csontvezetés.

Úszáshoz füldugót ajánlanak

Rendszeresen a hallójáratba jutó klóros uszodai víz hallójáratgyulladást okozhat. Kifejezetten úszásra kialakított füldugó hasznos, mert megelőzi a víz hallójáratba kerülését. Tanácsok a fülbetegségek elkerülése érdekében>>

Hallásvizsgálat. A küszöbhallás és beszédértés vizsgálatával a halláscsökkenés formája, annak pontos mértéke, a tényleges hallóképesség határozható meg.

A vizsgálat idejére a páciens hangszigetelt helyiségben foglal helyet.

Képalkotó vizsgálatok. Nyaki duplex UH vizsgálattal vagy MR angiográfiával a nyaki erek betegségei, CT vagy MR vizsgálatokkal a daganatok vagy az agytörzs rendellenességei diagnosztizálhatók.

Laborvizsgálatok. A teljes vérképben a vérszegénység és anyagcsere-betegségek, speciális antitest vizsgálatokkal a szifilisz és az immunrendszer betegségei zárhatók ki.

Hangok és hallás

A fül részei Forrás A hangintenzitás pszichoakusztikai megfelelőjét hangerőnek nevezzük, ennek egysége a decibel (dB). A dB értéke relatív, azaz 0 dB nem jelenti a hang hiányát. A hangerő 10 dB-nyi csökkenése még zeneileg képzetlen hallgató által is érzékelhető. A hang levegőben vagy vízben hullámként terjed, tehát ritkulások és sűrűsödések formájában. Ezeket a hullámokat a külsőfül összegyűjti és a dobhártya felé továbbítja. A dobhártya másik oldalához kapcsolódó hallócsontlánc (a kalapács, az üllő és a kengyel) továbbítja a rezgéseket az ovális ablakhoz, közben azok amplitúdóját körülbelül 20-szorosára növeli. A belsőfül folyadékterében (endolimfa), a Corti-féle szervben a hullámok energiamaximumai állóhullámokat alakítanak ki (hasonlóan ahhoz, ahogy állóhullámok keletkezhetnek egy rezgő kávéscsésze belsejében). Az állóhullámok kialakulási helyei a bejutó hang frekvenciájától függenek, ezeket sokezer apró idegvégződés érzékeli és továbbítja agyunk felé, amely hangokként érzékeli őket. A hang tehát a levegőben terjedve a külső hallójáratból a hallócsontokon keresztül jut a belsőfül folyadékterébe. A rezgések ott idegi kisülésekké alakulnak, amelyek az idegek közvetítésével az agyba jutnak, ahol hangokként értelmezzük őket.