"................................................................................................"

Drága vagy nincsenek...van,hogy a jóra sincsenek szavak...köszönünk mindent !!!!

Előzmény

Válasz

Igen, Gabi, Orsika is és a Kisfiad is ott van Tündérországban és azt szeretnék, hogy Te is, a Testvérük is és az Édesapjuk is itt a földön boldog családként éljetek, mint mikor együtt voltatok. ... "Kell ott fenn egy ország..."

Előzmény

Válasz

köszönöm a googl-ban már tudok keresgetni

Előzmény

Válasz

Gabika, ha begépeled a jobb felső sarokban lévő kis keresődbe Petőfi Sándor és az egér bal oldalával rákattintassz a nagyító képére /vagyis a keresés-re/, akkor a bejövő ablakban sok web-lap címe jelenik meg Petőfiről, amiből kiválasztod Petőfi összes költetményei-t. Erre katt. a megjelenő web-lap "j" betűjére katt, és a felsorolásban megjelenik János vitéz, erre katt. olvashatod költeményt elejétől a végéig. / Ha elakadsz, írd meg a csevegőbe, hogy hol akadtál el. / Margó

Válasz

KÖSZÖNÖM !!!:)

Előzmény

Válasz

János vitéz /részlet/
"Itt hát, hol országa van a szerelemnek,
Az életen által én egyedül menjek?
Amerre tekintek, azt mutassa minden,
Hogy boldogság csak az én szivemben nincsen?"

Tündérországnak egy tó állott közepén,
János vitéz búsan annak partjára mén,
S a rózsát, mely sírján termett kedvesének,
Levette kebléről, s ekkép szólítá meg:

"Te egyetlen kincsem! hamva kedvesemnek!
Mutasd meg az utat, én is majd követlek."
S beveté a rózsát a tónak habjába;
Nem sok híja volt, hogy ő is ment utána...

De csodák csodája! mit látott, mit látott!
Látta Iluskává válni a virágot.
Eszeveszettséggel rohant a habokba,
S a föltámadt leányt kiszabadította.

Hát az élet vize volt ez a tó itten,
Mindent föltámasztó, ahova csak cseppen.
Iluska porából nőtt ki az a rózsa,
Igy halottaiból őt föltámasztotta.

Mindent el tudnék én beszélni ékesen,
Csak János vitéznek akkori kedvét nem,
Mikor Iluskáját a vizből kihozta,
S rég szomjas ajakán égett első csókja.

Be szép volt Iluska! a tündérleányok
Gyönyörködő szemmel mind rábámulának;
Őt királynéjoknak meg is választották,
A tündérfiak meg Jánost királyokká.

A tündérnemzetség gyönyörű körében
S kedves Iluskája szerető ölében
Mai napig János vitéz őkegyelme
Szép Tündérországnak boldog fejedelme.

Pest, 1844. november-december

Előzmény

Válasz

/a férjem mint kiképző 25 éven át azért bosszús volt rá,hogy elszaladt a háborúban jó messzire.../

Előzmény

Válasz

Nekem Iluska a habokból...Orsika ...biztosan már csak azért is..De Tündérország pedig ...na,szerinted miért tetszik nekem vajon?Fejtsük majd közösen meg !?

Válasz

SZÜLŐFÖLDEMEN


Itt születtem én ezen a tájon,
Az alföldi szép nagy rónaságon,
Ez a város születésem helye,
Mintha dajkám dalával vón tele,
Most is hallom e dalt, elhangzott bár:
"Cserebogár, sárga cserebogár!"

Ugy mentem el innen, mint kis gyermek,
És mint meglett ember, úgy jöttem meg.
Hej azóta húsz esztendő telt el
Megrakodva búval és örömmel...
Húsz esztendő... az idő hogy lejár!
"Cserebogár, sárga cserebogár!"

Hol vagytok, ti régi játszótársak?
Közületek csak egyet is lássak!
Foglaljatok helyet itt mellettem,
Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem,
Hogy vállamon huszonöt év van már...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"

Mint nyugtalan madár az ágakon,
Helyrül-helyre röpköd gondolatom,
Szedegeti a sok szép emléket,
Mint a méh a virágról a mézet;
Minden régi kedves helyet bejár...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"

Gyermek vagyok, gyermek lettem újra,
Lovagolok fűzfasípot fújva,
Lovagolok szilaj nádparipán,
Vályuhoz mék, lovam inni kiván,
Megitattam, gyi lovam, gyi Betyár...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"

Megkondúl az esteli harangszó,
Kifáradt már a lovas és a ló,
Hazamegyek, ölébe vesz dajkám,
Az altató nóta hangzik ajkán,
Hallgatom s félálomban vagyok már...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"... - -

Félegyháza, 1848. június 6-8.

Válasz

/mármint a program javaslat is?/

Válasz